Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.84.4.
Megnevezés: Ady Endre kis bőröndje
Állapot: fogantyúja sérült
Méret: M 8,5 H 30,5 Sz 21
Leírás: Varrott szegélyes úti táska, egyik lapja nyitható. Fémkapcsos fogantyúja alatt zsanéros tolóretesszel záródik, alján és egyik lapján fém védőszegecsek, 1910 k.
Anyag: sötétbarna, natúr szín cérnával varrott marhabőr, nikkelezett fémszerelvények
Származás: raktárrendezés, Fenyő Miksa hagyatékából származónak feltüntetve, 1970 (Sára Péter: Ady Endre relikviái. Kézirat. 18.tétel)

Képzeld, megint pechesen utaztam, kiszedték véletlenül a táskáimat, s én kiugrottam a robogó vonatból. Nem lett volna baj, de a lapok írtak róla, s itthon úgy fogadtak, mint aki a halálból tért vissza. Medvééktől két levél is várt, egyelőre Bécsben maradnak, s nagyon csalnak. Meg fogom az utat csinálni, s meg foglak látogatni, Nyanyucim. Írj, kikkel élsz? és - ugye nem flörtölsz?
Nagyon szeret hűséges lengyeled
Szombat délben.
Ady Endre
(Sándor Lászlónénak, Érmindszent, 1914. jún. 13.)

"- Hol a Csokonaim? kérdezte Csinszkától.
Kerestük Csokonait a formás, új bőrtáskákban - nem volt sehol.
Bandi kifakadt:
- Úgy-e, a kezedbe nyomtam, hogy ez velünk utazik, mert nekem ez a legfontosabb. De nem. Helyébe még egy blúz került."
Dénes Zsófia: Élet helyett órák. 1939. 264.

"Tizennégy tavaszán, Budapestről hazafelé utaztam Csucsára, akkor még ott laktam,a Gőzfűrésznél dolgoztam, édesanyám vezette kis háztartásomat.
Behúzódtam egy üres fülke sarkába, még hideg volt, plédet borítottam magamra, fáztam, borostás, fáradt, elnyűtt voltam a pesti dolgok elintézése után.
Arra riadtam fel, valaki benyit a fülkébe, letelepedik a másik sarokba, engem alvónak vélt...
Felriadva egy állomáson, kibújtam a pokrócomból, s ekkor látom, a másik sarokban Ady telepedett meg!...
- Bandi!
- Hát te vagy az, Menyus? A pokróc alatt az arcodból mit sem láttam!...
Megölelt, s vígan, élénken kezdett beszélgetni. Elmondta, Csucsára megy, Boncza Bertukát meglátogatni, kit én jól ismertem. Meglepődött, hogy csucsai lakos lettem.
Bizony, törődötten érkeztünk. Ady kijelentette, fogva kicsi bőröndjét, hogy most pedig megy fel egyenesen a várba.
KM. V. 1993. 348. Diós Menyhért: A csucsai évekről.