Benkő Andrea: Stációk és tárgyak
Ady Endre és az Ady család tárgyi hagyatéka
"A Vörösmarty Mihály szürke köpönyegét vagy később a Lisznyay spencerjét úgy ösmerte az is, aki soha nem látta, mintha saját fogasán lógna."1
"A tárgyak kézzelfogható, kétségbevonhatatlannak tűnő létezése nemcsak a jelenünkre, hanem a múltunkra nézve is bizonyítékul szolgálhat. Ha az emléktárgyainkat vesszük sorra: egy kavics, egy kagyló vagy egy fénykép megerősíthet, hogy valami valóban megtörtént, és tényleg úgy volt - sőt, néha a fényképhez, a tárgyhoz igazodik az emlékezetünk is: azokat az eseményeket tekintjük igazán fontosnak, amelyek tárgyakkal dokumentálhatók."2
"A szimbólum az érzékelésünknek egy tárgyat mutat, s az értelmünknek valami ezen túlit, amely további utalások és vonatkozások végtelen sokaságára nyit kaput."3
"A tárgyak azt is elmondják nekünk, hogy kik vagyunk, nem szavakkal, hanem azzal, hogy magukba foglalják szándékainkat."4
"Volt nálunk egy nagy kerek asztal a kertben. Ebbe bicskával belevéste: Ady Bandi. Utána így szólt hozzánk: Tegyétek el ezt az asztalt, mert ez sokat fog érni."5
Az idézetek a tárgyak jelentésének egy-egy aspektusára világítanak rá. A tárgy üzenet és jel - pszichológiai és szociológiai tény - közösségi erő és önkifejezés. Egyidejűleg múltbeli és jelenvaló, vagyis történet tartozik hozzá. Elődeinkkel-magunkkal tárgyakon keresztül azonosulunk, amelyek az emlékezettel felidézett identitás kézzelfogható megtestesülései, ha csak egy-egy részletet jelölnek is. A cselekedet mikéntje - emlékként a történet rekonstrukciója - közvetít tárgy és személy(ek) között térben és időben - ezek sokdimenziós hálózata rajzolja ki azokat a csomópontokat, amelyek egy személy vagy közösség életútjának térképévé lesznek tárgyakkal jelölve.
"És odanézzetek: sebeit viseli mandzsetta-gombnak!"6
Ha madártávlatból tekintünk rá az Ady és az Ady család tárgytérképére, két helyen biztos körvonalakat, néhány elmosódott vonalat és sok fehér foltot láthatunk. Közelebbről nézve kirajzolódnak a költő útjai, amelyek a határozottat és elmosódottat összekötik azzal a néhány személyes tárggyal, amelyek a térképen az utat kijelölik, egyúttal a katalógus szerkezetét meghatározzák. Ez az a horizontális útvonal, amelyhez a személyes dokumentumnak tekinthető, magán viselt vagy magánál tartott, hordott, a költő által választott, írásával megjelölt tárgyak tartoznak. Ezekhez kapcsolódnak különböző irányokban az állomások és személyek, mindaz, ami tárgyakban nem saját választás, hanem környezet vagy egy-egy Adyhoz kapcsolódó, de más személy választását vagy helyzetét jelentő tárgy az élet folyamán. Származhat a családi környezetből, amely életét megelőző időkből ered és a kultuszból, amely a halál pillanatával személytelenné, illetve sokszemélyűvé válik - ez rajzolja ki a vertikális tárgybéli útvonalat.
Ady és a tárgyak viszonya nem ismerhető fel első látásra. Létező és nem létező egyszerre, megfogható és eltűnő. Az élet rétegei nem alkotnak a tárgyakban folyamatot, nem épülnek egymásra, bár vannak közös halmazaik - egy-egy helyen történetté rekonstruálhatók és reprezentálnak egy helyzetet, máshol töredékesek, önmagukban állnak.
Ha a mintegy kétszáz tárgyat egyenként vesszük szemügyre, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy mindezekből a tárgyakból mi volt valójában Adyé, azt a választ adhatnánk, hogy igen kevés, a fennmaradt tárgyak körülbelül egytizede. Ennek a kevés darabból álló tárgy-együttesnek tárgyi mivoltában kirajzolódó képe eklektikus, egy-egy tárgy képvisel egy-egy eseményt vagy irányt, a kálvinizmust, a szülőföldet, a nőket, Párizst, a szabadkőművességet, az állandó úton létet, a halált. Nem egy kronologikusan fejlődő történet kerekedik általuk, hanem egyidejűleg és egyszerre vannak jelen. Ez a néhány relikvia a soha magának házat nem építő költő életútjának látható és tapintható, tárgyiasult és jelzésszerű lelete, személyes és valóban az övé. A reális és a jelképes párhuzamos, össze- és szétfutó szálai rajzolják elénk a költő "tárgyiságát", tárgyakban való jelenlétét, a benne-lét és kívül-lét között való vándorlását. Egyenként is, együtt is jelképek.
Ha azt kérdezzük, hogy Ady miképp viszonyult a tárgyakhoz a költészetben és az élet realitásaiban,7 azt a választ adhatnánk, hogy az előbbiben erősen áttételesen, a másodikban pedig rejtetten és gavallérosan. Az előbbire jó példa a közismert, hívogató ágy motívum vagy a népszerű fekete zongora, az utóbbira pedig a feltűnő hiány, ahogy tárgyakról az öltözet kivételével ritkán ír. Ilyen kivétel, amikor a színészeti kiállítást méltatja:8 "Minden tárgy egy gyönyörű élet, egy dicsőséges múlt hallgatag tanúja, és míg néma meghatottsággal nézem, lerajzolódik előttem egy bezárult korszak tarka képe, melyben több fény, több lélek lakozott, mint a mi reális, szürke, elbágyadt korunkban".
Ady tárgyakhoz való viszonyára az emlékezők szavaiból is következtethetünk. Mint apró mozaikdarabok rajzolják elénk a költő megjelenését, kötik össze mozdulatait a tárggyal, amelyet az emlék köt össze az élő személlyel.
Néhány példa:
".széles borzalino kalapjával, hajlongó fejjel, szokásos, térdben visszahajló lépéseivel."
"A ruhatárhoz mentünk. Ady épp akkor vette le elegáns, prémgalléros, városi bundáját."
"Párizsból például letört gallyon küldött mindig friss gyümölcsöt."
"Az asztalon tálcán bor, szódavíz, pohár és az elmaradhatatlan Hercegovina cigaretta dobozszámra."
"Majd hirtelen felugrik, iszik egy pohár bort, és ír valamit egy papírra kisded ceruzájával. Ugyanis csak plajbásszal szeret írni, de az is olyan rövid, legtöbbször kisujjnyi darabocska."
"Elutazáskor 10 koronás aranyat adott a szobalánynak borravalóul."
A kortársak szinte mindegyike kitér Ady megjelenésére, arcvonásainak szépségére, szemének különösségére,9 ruhadarabjainak választékosságára,10 említ kalapot, mellényt, nyakkendőt, puha cipőt, selyemharisnyát, kabátot, a gomblyukban mindig virágot, valamint asztalt s az asztalon bort vagy pezsgőt, poharat és cigarettát, illetve rövid ceruzát. Ez a két motívum, a testi való az öltözettel és az írás boriváshoz kötött körülményei rögzültek leginkább az emlékezetben, valamint sokan, a közelállók szinte kivétel nélkül említik az elmaradhatatlan, mindig valamelyik zsebében magával hordott Bibliát.
A hotelszobák lakója az állandóhoz - a szülői házhoz - képest értelmezhető állapot, amelyben a személyes tárgyak és az öltözet adnak támpontot ahhoz, hogy maga a költő mivé akart - illetve nem akart - válni, hiszen a választott tárgyak az önreprezentációt jelentik. Ha a megmaradt tárgyi anyagot összevetjük azzal, hogy a költő milyen tárgyakat említ, illetve a kortársak mire emlékeznek, azt lehet mondanunk, hogy Ady önreprezentációja elsősorban az öltözetében fejeződött ki, nem a tárgyak birtoklásában.11
Többen emlékeznek, hogy nagyvonalúan és könnyen ajándékozott, de - és ez fontos, mert nem fönnmaradó értéktárgyról van szó - legtöbbször virágot, amelynek minden fajtáját szerette. Hitt a virág - mint élő tárgy - közvetítő erejében, mintegy önmaga szimbólumaként említi vagy küldi.
"Én tizenkétfajta és színárnyalatú virágot szedtem, és magára gondoltam, kishúgom."12
"Egy rózsaszirmot küldök, megcsókoltam, de ha nem értékes, eldobhatja."13
"Gondold el, hogy a szívem sokszor nagyon, bolondul dobog, s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt, nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa."14
"Az én pesti virágaimat se vesd meg, mert Nándor fiam lehet gyönge ízlésű, de az általa választott pár szál virág mégis engem jelent."15
Mintegy önmagát ajándékozza ruhadarabjaival Máthé Eleonórának 1916-ban, a nyakkendőt és a kalapot, amely az utókorban leginkább Ady szimbólumává vált és a kiállítás-történetben hangsúlyos szerepet kapott.
Érmindszenten, az eredetet-identitást jelentő környezeten kívül, a költő nem kifejezetten a személyiségét tükröző, autentikus terekben él. Néhány tér "keletkezik" körülötte, Lédáék lakása Párizsban, a testvér által tervezett "költőszoba" a Lövőház utcában, a Boncza-vár Csucsán és a Csinszka berendezte Veres Pálné utcai lakás - a hozzátartozók tere, a magáról vagy róla alkotott, talán inkább alkotni vágyott kép és szerep kellékei, hátterei. Úgy is mondhatnánk, a vele való azonosság hiánya azonos vele. Ő maga soha nem teremtett környezetet, viszont minden környezetben megtalálta és kialakította a maga helyét - asztal, ágy, tálcán bor, szóda, kis ceruza, zsebben vagy éjjeliszekrényen a Biblia és választékos öltözet - ennek a hozzátartozó tárgycsoportnak az említése úgy ismétlődik az emlékezők szövegeiben, mint állandó jelző vagy versben a refrén.
Jellemzően, a személyes és érmindszenti tárgyakon kívül a legnagyobb számú bútor és használati tárgy a Csinszka-féle Veres Pálné utcai lakásból, illetve Ady Lajosék Lövőház utcai lakásából valók, mintha a két, Adyért versengő örökös igyekezett volna "hellyé" és "tárggyá" varázsolni a költőt.
A megmaradt személyesnek mondható tárgyi anyag szám szerint "nagy" költőkhöz képest csekély, inkább csak útjelzés, keresztmetszet. A széttépett Biblia háttáblája, amely éppen a cselekedet, a széttépés által válik könyvből tárggyá és központi, élete színét és fonákját, eredetét és pusztulását - egyúttal a közösségi sors reprezentációját - felmutató jelképpé. Ibolyaváza, cigarettatárca, úti takaró, kalap, nyakkendő, óratartó, mellény, legyező, keresztelő pohár, szabadkőműves jelképek, hajtincsek, kofferek, csónakos fejfa. Ennyi magát az életutat jelző valódi tárgyi anyag, iparművészetileg vagy tárgykultúrában jelentős darab szinte nincs közöttük. A befogadó közegé persze sokkal több, amely áttételesen mégis a költőének mondható, ahogy a velünk élő vagy hozzánk tartozó személy tárgyai között élünk. A személyes tárgyak kevés száma és önmagában nem értékes volta az, ami leginkább jellemző a költő tárgyakhoz való viszonyára. Az én állandósága a lét külső változásaiban, vagyis az erős egyéniség jelenvalósága és kisugárzása bármely környezetben. Ő maga - kezeírása tárgyakon, öltözete, ajándékai - a konstans tényező a változó színterek tárgyai előtt vagy mögött.
Érmindszent (Zilah)
Már életében megindul a gyűjtési láz főképp a kéziratokra és a fényképekre vonatkozóan, a virágok mellett Ady fényképek küldésével, rájuk írt dedikációkkal rögzíti magáról a képet a kortársak körében.16 Ady személyisége éppúgy tudott rajongást kiváltani, mint teljes elutasítást. A rajongók igyekeztek valamit kapni tőle, vagy ajándékukkal hangsúlyossá tenni magukat a költő előtt.
"A Bimbó utcai nő bolond leveleket küld Mindszentre. A többek között egy versekkel teleírt rongyos batiszt zsebkendőt, mely állítólag sírásban szakadt szerteszét. De ez lesz az utolsó zsebkendő. Én méltányoltam a küldeményt, s a zsebkendőt még utoljára legzsebkendőibb hivatásának engedtem át, s bedobtam a papírkosárba, hova a levelei is várták már."17
Édesanyja fia halálának első pillanatától kezdve kvázi múzeumként kezeli a költő érmindszenti kúriabeli szobáját, amelyben elhelyezi a kultikus tárgyakat is, a halotti maszkot, a koszorúszalagokat, aztán a földet sírjáról, mindig friss virágot helyezve a vázákba. Minden évben feljön költő fiának születésnapjára, Budapestre a sírhoz. Virágot hoz az érmindszenti kertből - virágon keresztül tartva fönn élő és halott között a kapcsolatot.
A tárgyaknak a szülőföldhöz kapcsolódó rétege az, amely minden életeseményhez hozzáfűződik, ahogy a költő útjai újra és újra hazavezetnek. A kalandozás és otthontalanság képzete fogalmazódott meg róla a kánonban, pedig élete és életműve alapvetően centrális. Ez a centrum konkrétan és szimbolikusan Érmindszent, a Szilágyság és Nagyvárad - miként alapvető kapcsolati hálója is innen származik Budapesten és Párizsban is.18
Ahogy a szellemi örökség az ősöktől származik, úgy az identitást adó tárgyak is Érmindszenten lelhetők föl. Ez a tárgyi anyag egyszerre hordozza magán a szülők eredeti valóját és a valamivé válni akarását. Falusias-paraszti és úri-kisnemesi egyszerre mind bútorait, mind használati tárgyait illetően, a szülők célja, hogy fiaik tanuljanak, magasabb társadalmi presztízst érjenek el.19
Ady Endre és az Ady család fönnmaradt és gyűjteménybe került hagyatékának legnagyobb tárgy-együttese az érmindszenti szülőházhoz és az 1908-ban megépült kúriához-családi házhoz kötődik. Nagy része ott, helyben maradt meg. Ady Lőrincné végrendeleteiben20 a szülőházat az 1917-től az Ady család szolgálatában lévő Szabó Béláné Kovács Katalinra hagyta, a földet, a kúriát, Ady Endre szobájának bútorzatát és a "fehér érmindszenti" levelesládát a zilahi Wesselényi Kollégiumra hagyományozta, - az utóbbit még életének utolsó hónapjaiban maga küldte el Zilahra. A végrendeletek Ady Lajosra és feleségére, az érszentkirályi Kaizler Annára a kúria és az összes ingóság haszonélvezetét hagyta élethosszig. Az első végrendeletben kifejezte azt a szándékát, hogy a kúriából később Ady emlékhely-múzeum legyen. A végrendeletek szándékai csak részben valósultak meg a háború és tulajdonváltozások miatt.
Észak-Erdély visszatértével, illetve Ady Lajos 1940-ben történt halálával Ady Lajosné mint a család egyetlen életben lévő tagja jogilag hangsúlyosabb helyzetbe kerül - ezért a továbbiakban haláláig (1956) ő az egyik meghatározója annak, mi történik az érmindszenti házban maradt tárgyi hagyatékkal. A szatmárnémeti Papp Aurél (Aurel Popp) festőművész, aki a kortársak és az Ady család barátai közül legtöbbet teszi azért, hogy a szülőházból és a kúriából múzeum lehessen, Adyfalvából (a költő 80. születésnapjára átkeresztelik a falut) pedig az Ady-kultuszt is ápoló kulturális központ - ez volt a terve. Szorgalmazza, hogy Kovács Katalintól az állam váltsa meg szülőházat és a telket, valamint hogy Ady Lajosné öröksége a múzeumé lehessen. Ő az, aki az 1953. október 30-án a részben leégett szülőház rekonstrukciójáért és a tárgyak megőrzéséért erején fölül mindent megtesz.
"Papp Aurél elsőként értesült a gondatlanság miatt lángba borult Ady-ház állapotáról (a húga Érmindszenten lakott), és ő volt az, aki azonnal tájékoztatta róla az Írószövetséget meg a Műemlékvédelmi Bizottságot, ugyanakkor széleskörű levelezésbe kezdett, s igyekezett megmozgatni mindenkit a helyreállítás érdekében. Számomra teljesen érthetetlen, hogy később miért kellett arról panaszkodnia: hívó szavára éppen azok nem mozdultak, akiknek a leginkább erkölcsi kötelességük lett volna. Az érdektelenséget látva, Papp Aurél betegen vágott neki az útnak, és Gellért Sándor társaságában négy napot töltött azzal, hogy megtudakolja: az Ady-portáról elherdált tárgyak hova jutottak.
1954. április 12-én ezt írta: >Az új házat Ady Lajosné egy Dobos nevű székely földművesnek adta ki bérbe, aki azonban a feleségével együtt igen-igen messze van attól, hogy tudatában legyen, ki volt Ady Endre vagy akár Ady Lajos és az öreg Adyék. Ennek megfelelően viselkedik is, mert a leégés óta már nemcsak a szülőházban volt muzeális bútorok, képek stb. jutottak a Csáky szalmája sorsára, hanem azok is, amiket odamenekítettek az új házba, a Dobosék őrizetére. ha sokáig fogunk késni, mint például a leégett szülőház újjáépítésével, megtörténhetik, hogy akkorára már minden elkallódik, s nem csak az öreg Adyék holmijai, de a többi is, az Ady Endre és az Ady Lajos emlékei is új gazdára találnak.21
Papp Aurél a tűzeset után Ady Lajosné és Szabóné Kovács Katalin segítségével 1954-ben leltárba veszi22 a megmaradt bútorzatot és tárgyakat a két tulajdonos szerint, ez adja a ma is meglévő, az 1957-ben múzeumként megnyílt két házban kiállított tárgyak hitelességét. Ady Lajosné Kovács Katalinnak ajándékozza az ő tulajdonát képező, leltárba vett holmik egy részét - ezért az érmindszenti tárgyak és bútorok eredet-megjelölése ma már szétválaszthatatlanul a három személyhez, a két tulajdonoshoz és a leltárt készítő, a tárgyak hitelességét megállapító Papp Aurélhoz kötődik.
Papp Aurélnak sikerült az autentikus környezethez tartozó tárgyakat lajstromba vennie, visszaszereznie a két szemtanú útmutatásai alapján. Az Ady család Érmindszenten megmaradt tárgyi hagyatéka elsősorban neki köszönhetően látható egyben néhány felújítással máig.
Az érmindszenti múzeumot tartományi (Nagybánya központú Máramaros Tartomány), illetve a rajoni (Nagykároly rajon) művelődési tanácsa alárendeltségében alapították 1957-ben, - ekkor nyílik meg mint Ady emlékhely a két ház - Ady Lajosné halála után egy évvel. A szakmai felügyeletet a nagykárolyi múzeum látta el, míg Adyfalván a gyűjteményt gondnokként Szabó Béláné Kovács Katalin kezelte. 1968-tól a területi átszervezés következtében Érmindszent (Adyfalva) Szatmár megyéhez tartozik, így lett a két Ady-ház mint múzeum a Szatmár Megyei Múzeum kiállítóhelye. A gondnoki feladatokkal ismét Kovács Katalint bízták meg. Múzeumi leltárba a tárgyak 1968 után kerültek, a nagykárolyi múzeum nem leltározta be a tárgyakat. 1977-ben átalakították a kiállítást, majd kisebb javításokat és átalakításokat 1999-2000-ben végeztek, 2014-ben pedig mind a ház, mind a kiállítás megújul. A gondnoki feladatokat Szilágyi Enikő, Kovács Katalin unokája látja el.
Az érmindszenti levelesláda átvételi listáját 1938-ban Nagy Sándor, a Wesselényi Kollégium tanára készítette Vincze Géza segítségével, aki távolabbi, kalotaszegi rokonként és református lelkészként, hittanárként sokat tett az Ady kultuszért - saját Ady gyűjteményét szintén az Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattárának (MTAKK) ajándékozta, ápolta mindvégig a kapcsolatot a szülőfölddel, Idessel, aki őmellette hal meg 1937-ben Budapesten.23
A zilahi leltár egyik másolatát az MTAKK őrzi.24 E szerint Ady Endre szobájából a bútorok közül a költő ágyát, valamint néhány személyes holmiját (mellény, nyakkendők, kesztyű, papucs, jegykendő, zsebkendő, emlékszalagok) vitték át az ősi scholába megőrzésre a levelekkel együtt.
"A következő szekrényben találjuk az Ady után megmaradt következő tárgyakat: egy régi fajtájú, magas papucsot,25 szép kézimunkájú kalotaszegi mellényt, egy egyszerű kötött nyakkendőt. Aztán rengeteg babérkoszorú szalag. Egy jegykendő, szivarzsebbe való gyönyörű szép török selyem zsebkendő, egy szarvasbőr kesztyű."26
Ady Lajos végrendeletében mindent feleségére, Kaizler Annára hagyott.27 Ezzel szinte egy időben a Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára (MNM OSZK) megkapta az Esterházy-palotát, ahol Ady-emlékszoba berendezését határozták el, ezért Ady Lajosné közreműködésével az érmindszenti Ady-szoba bútorzatát, Zilahról az ágyat Budapestre hozták.
Ady Lajosné hagyatékából örökösei a Lövőház utcai lakásból a bútorokat és tárgyakat, amelyeknek néhány darabja Érmindszentről származik, illetve Ady Endréhez köthető, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gyűjteményébe adták 1957-ben, illetve 1965-ben.
Ady Lajosné halála előtt Tabéry Gézának írt levelében még reményt lát az Érszentkirályra átmentett, Ady családi tárgyak felkutatására:
"Szóval most 7 éve kitelepítették Érszentkirályról az édesanyámat s a házban ott élő testvéreimet. Én a mindszenti lakatlan Ady-otthonból sok, ma már muzeális értékű tárgyat a negyvenes években átvittem az otthonomba megőrzés végett, míg a tervbe vett mindszenti Ady-múzeum megnyílik - így a könyveket is. Mindezek a dolgok a mi teljes lak- és mindenféle berendezésünkkel együtt a jó Isten tudja, kinek a kezén hogyan s hová tűntek? Arra gondolok, hogy jó lenne a váradi tanács útján a tasnádi tanácsnak írni és megkérdezni, mi lett a Kaizler Lászlóné, Kaizler Antal, Berta és Zoltán érszentkirályi otthonából elhurcolt Ady-könyveknek, fényképeknek és egyéb tárgyi dolgoknak a sorsa? S hol lehetne visszaszerezni azokat, szőnyegek, porcelánok, fehérneműk bevarrva, s benne volt az én általam írt leltár is.
Papp Aurél rengeteget fáradt, írt, hogy a mindszenti széthordott bútorokat előkutassa, sikerült is sok mindennek a nyomára jutnia - jó lenne azokat is összeszedni, visszavitetni az Ady-házba.
A mindszenti fekete kocsi is Szentkirályon volt, azon sokszor utazott Bandi, sőt Bertuka is. A Petőfi Múzeumban az a szekér is itt van, amelyiken Petőfi az ő Júliájával ült hajdan. - Hát hol van Ady kocsija?"28
Az érmindszenti tárgyak számbavételekor nem feledkeztünk meg arról (2013), hogy ugyan rossz állapotban, de megvan a régi úrasztala az érmindszenti református egyház tulajdonában, amelynél minden valószínűség szerint a költőt keresztelték, valamint táblával megjelölve az Ady család padja. Szintén a gyülekezeté a kehely, amelyet Ady Lőrincné ajándékozott az egyháznak 1924-ben, Ady Lőrinccel való aranylakodalma alkalmával. A közeli Szilágylompérton pedig, ahol Ady Lőrinc született, 2002-ben helyreállították azt a kőasztalt, amely mellett nagynénje kertjében Ady oly sokat üldögélt.
Debrecen
A megmaradt mintegy kétszáz Adyhoz és az Ady családhoz tartozó tárgyak közül négy kötődik Debrecenhez. A tárgyak eredete hiteles, közvetlen tanúktól vagy tanúk egyenes ági leszármazottjától került a Déri Múzeum, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe - két tárgy szerkesztőséghez köthető, egy a Mester utcai kvártélyhoz, abból a szobából származik, amelyben Ady lakott. A toll megjelölése csupán annyi, hogy Ady Debrecenben használta.
Földessy Gyula két tárgyat (toll és pohár) ajándékozott a debreceni Ady Társaságnak a tervbe vett Ady-emlékszoba számára.
"Ady-szoba.
Mikor a Gulyás Pál vezetése alatt álló Debreceni Ady-Társaság Ady Lajos elhunytával díszelnökévé Földessy Gyulát, az Ady-versek kiváló adminisztrátorát választotta meg, már korábban is, főleg azonban ez alkalommal felmerült a debreceni Ady Múzeum megszervezésének gondolata. Össze kell gyűjteni mindazokat az emléktárgyakat, melyek Ady Endre történelmivé vált alakjára vonatkoznak, kéziratait, levelezését, műveit és kortársainak könyveit is! E felbuzdulásnak maga Földessy Gyula adott lendületet, mikor a tulajdonában lévő Ady-ereklyéket önzetlenül felajánlotta az Ady-Társaságnak. E nemes cselekedetnek súlya és döntőjellege máról-holnapra megvalósította a debreceni Ady-múzeum eszméjét.
Az első újsághírek 1940 nov. 24-én hozták nyilvánosságra az Ady-Társaság elgondolásait. Mindenki méltányosnak találta, hogy Debrecen ezúttal is megelőzve Budapestet, kibővíti az Ady-kultuszt. Ugyanezek a híradások már jelezték azt is, hogy az Ady Endre-emlékgyűjtemény a Déri Múzeum egyik külön, földszinti szobájában lesz, melyet Gulyás Pál elnöknek nov. 23-án örömmel felajánlottam, ha a relikviákat intézetünk örökletétképpen megkapja. Az Ady-Társaság 1940. dec. 7-én rendezte meg Ady-emlékünnepélyét, melyen Földessy Gyula Ady és Debrecen c. felolvasása folyamán bejelentette értékes adományát és egy nagyobb szabású Ady-irattár és könyvtár felállítását hangoztatta. Földessy Gyula megígért ajándékának egy részét magával hozta, két csomagot pedig postán küldött el. Mindezek átvételét dec. 8-án délelőtt végeztem el hivatalomban. Az átadott relikviák részére a földszinti 11. sz. szoba ún. Sárváry-szekrényét ürítettem ki. Ebben a helyiségben eleinte a Thaly-relikviák voltak, később kutató-szobának alakítottam át, mostantól kezdve pedig elneveztük Ady-szobának. Ezzel intézetünk kultúrház jellege egy egyetemes irodalomtörténeti fontosságú emlékanyaggal bővült, éspedig nagyszámú kiadatlan kéziratok, levelek egész sorával, első kiadású könyvekkel, melyek valamennyien Debrecent az Ady nevéhez fűződő új magyar irodalom sugárzó központjává teszik.29
1952-ben a Déri Múzeum az őrizetében lévő Ady Társaság anyagát átadta a Petőfi Múzeumnak, ennek azonban nem volt része a két, katalógusban szereplő, Földessytől eredő tárgy. Később kerülhetett Debrecenből a Petőfi Irodalmi Múzeumba a Zoltai Lajos által, az akkor Debrecenben élő Ady Lajos megrendelésére készített Ady síron álló fejfa, amely a Déri Múzeum Ady saját tulajdonú relikviáinak listáján szerepel 1956-ban.30
Ember Máriától, Ady szállásadójának unokájától származik egy szekrény, valamint Szathmáry Zoltán, a Debreczen című lap szerkesztőjének unokahúgától egy asztal, melynek fiókjában Ady két időpontban bevésett monogramja kétségtelenné teszi a hitelességet.
Nagyvárad
1942-ben a város vezetése közpénzen megvásárolta Rozsnyay Kálmán nevezetes Ady-gyűjteményét emlékmúzeum létesítése céljából. Hlatky Endre, Nagyvárad főispánja számol be a gyűjtemény megvásárlásáról 7500 pengőért 1942-ben.31
A Magyar Nemzet riportja így tudósít: "A városháza főispáni szobájában még nincs kiállítva semmi. Szekrényekben van még csak összehordva a nemes anyag s most vár elrendezésre. De a főispán engedélyével és dr. Ebergényi Gyula tanácsnok nagyon kedves segítségével egy-két emlékhez hozzáférhetünk. Egymás mellett sorakoznak fel Léda zsebkendője, egy arany toll (Léda ajándéka Adynak), Ady cigarettaszipkája, Ady hajfürtje egy pohárban, Léda haja egy mokkáscsészében, amiből valaha a költő kávézott, párizsi hamutartó."32
A háború után a Nagyvárad-tartományi Néptanács 1955. januári határozata jogi alapot teremtett az emlékmúzeum létrehozására, az 1942-es terv megvalósítására. Időközben a kulturális minisztérium döntése révén Nagyváradra került az a zilahi Ady-gyűjtemény megmaradt része is, amit a költő édesanyja ajándékozott Ady egykori gimnáziumának. Ez a két gyűjtemény képezi a törzsanyagát az emlékmúzeumnak, melynek kialakításában jelentős szerepet vállalt Ady váradi barátja, Tabéry Géza, aki haláláig (1958) a múzeum igazgatója volt.
"Tabéry arról ad hírt, hogy >a Nagyváradon őrzött Rozsnyay-gyűjtemény tekintélyes részét a városi levéltár háborús sérüléseket szenvedett betonpincéjéből a felszabadulás után a Tartományi Múzeum vette gondozásba. Megfogyatkozott állapotban bár, de féltő gonddal őrizzük Ady édesanyja által a zilahi kollégiumra hagyott gyűjteményt is, amelynek Nagyváradra való áthelyezését művelődésügyi minisztériumunk 1955-ben rendelte el.33
"A két alapgyűjtemény >háborús veszteség< címén elkönyvelt hiányzó darabjainak visszaszivárgása azonban már a múzeum 1955. november 26-i megnyitását megelőzően elkezdődött, és tart - sajnos, inkább csak igen-igen gyéren cseppenve, mintsem csurranva - mind a mai napig: különböző >magántulajdonosoktól< került vissza ajándékozás - és még ez a méltánylandóbb gesztus! - vagy vétel útján nem egy olyan dokumentum, amelynek eredete - az említett leírások vagy más jegyzékek-leltárak segítségével - minden kétséget kizáróan azonosítható."34
Az 1869-ben a vármegyeház előtti téren épült, az emlékmúzeumnak helyet adó kioszk a fiatal Ady egyik kedvenc tartózkodási helye volt Nagyváradon. A hagyomány szerint a terasz jobboldali sarkában lévő asztal volt a költő törzshelye.
"Kissé odébb, a Körös-híd felé a geszti Tiszák nyolcablakos városi háza állt figyelve. S a tér közepén hangoskodott a földszintes, teraszos Müller-kioszk, amelynek asztalai mellett Ady Endre társszerkesztő úr nem egy versét és cikkét írta. ennek a volt hangos Müller-kioszknak a három szobájában rendezték be azt a tartományi Ady-múzeumot, amely Várad írójának, szegény Tabéry Gézának több évtizedes álma volt. Az álom megvalósult, s egy nap Tabéry múzeumigazgató úr a testvérének címzett levél írása közben holtan bukott le arról a székről, amelyet elém tol Fekete Attila, a fiatal, új múzeumvezető. A dráma pillanatában egy román katona böngészte azt az Ady-verset, amely úgy kezdődik, hogy Párizsba tegnap beszökött az Ősz."35
Az Érmindszentről a zilahi Wesselényi Kollégiumba került hagyaték tárgyi részéből két szalag és a ravatalról származó gyöngyviráglevelek vannak jelenleg a nagyváradi múzeum gyűjteményében. Ady szerkesztőségi asztala és széke pedig a Nagyváradi Napló szerkesztőségéből származik.
Párizs
A Párizshoz köthető tárgyak két bútordarabja Diósiné Brüll Adél (Léda) párizsi lakásából (valószínűleg 92, rue Lévisből) való, amely Brüll Berta, Léda húga révén kerültek a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe 1955-ben. Megmaradt a doboz, amelybe Ady kéziratait, a vele kapcsolatos lapkivágatokat őrizték Lédáék párizsi lakásában, és amelyre Ady maga írta rá, hogy "Ady relikviák" - ennek a doboznak a rajza a katalógus grafikai megjelenésében is szerepet játszik. A párizsi és nagyváradi "színhez" tartozik az a négy személyes tárgy, amelyet az utókor Lédától az Adyhoz tartozás időszakából megőrzött, a selyemsál, a hajtincs, az elveszett zsebkendő és az azonosíthatatlan gyűrű, - illetve Brüll Berta örökösétől egy levéltárca, nem kizárt, hogy ez Ady Endre tulajdona volt.
Idesorolhatjuk azokat az ajándéktárgyakat, amelyeket Ady Párizsban vásárolt, ilyen az empire óra, amelyet Ady Lajosék nászajándékául hozott 1910-ben - ezt Ady Lajosné hagyatékaként regisztrálhatjuk, Csighy Rozália keresztelő pohara és kanala, amelyet Párizsból Ady Lajos segítségével Algyógyra küldött mint keresztapa a keresztelőre, valamint a Brüll Miksának, Léda unokaöccsének ajándékozott óratartó. Ezeknek hitelessége, mivel közvetlenül a megajándékozottak vagy örökösük ajándékai, kétségtelennek tekinthető.
Budapest
Ady, illetve az Ady család, - melyhez hozzátartozott a házasság révén Boncza Berta (Csinszka) is -, budapesti tárgytörténetéhez több helyszín tartozik. Az első Ady LajosékLövőház utca 13. szám alatti lakása(1912), amelynek bútorzatát és az íróasztalhoz tartozó tárgyait az örökösök 1957-ben, illetve 1965-ben eladták a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Ezekről annyit tudhatunk bizonyosan, hogy Ady Lajosék lakásában voltak. Ady Lajosné arról számol be, hogy szándékuk ellenére Ady szobája nem volt berendezve,36 bár a költő sokszor megfordult és megszállt náluk, mint előzőleg Csáky, illetve Visegrádi utcai lakásukban is, de ezeket állandó lakhelyként nem tarthatjuk számon. Viszont az innen származó tárgyak legtöbbjének hitelessége nem kétséges, egy olyan környezet részének tekinthetjük őket, ahol Ady, ha nem is otthon, de otthonos volt - amely mintegy menedékként és pihenőként szolgált.
Ezzel egyidejűleg Brüll Berta Koronaherceg (Petőfi Sándor) utca 6. szám alatti lakásában a költő nemcsak megfordult, hanem, Ady Lajos könyvéből tudjuk, egy időben gyakorlatilag ott lakott.37
Diósiné Brüll Adél (Léda) (1934), illetve Diósi Ödön halála (1935) után Léda két húga, Berta és Margit nehéz körülmények között maradtak, ezért lakásukat, bútoraikat 1938-ban elárverezték, köztük jó néhány Ady-relikviát:
"A masszív, nagy, sötétbarna íróasztalon könyvek, újságok fekszenek. - Emellett az íróasztal mellett írta Ady Endre a legtöbb olyan versét, amely Budapesten készült. Abban a könyvszekrényben csak az ő holmijai voltak. Könyvei, jegyzetei, nagy halom kéziratpapirosa; kivágott kritikák, újságszemelvények. És ha ebéd után lepihent, ezen a kereveten szívta el napi, legalább hetven cigarettáját. Ady, a Léda-időkben, ha Pesten járt, ezek között a bútorok között töltötte legtöbb idejét. Itt tudott dolgozni a legnyugodtabban és sokszor mondotta, hogy otthona a mi házunk. Hogy ezeket a bútorokat elfoglalta magának és sajátjának érez minden egyes darabot. A könyvszekrényből most érdekes, barnafátylas, fakuló fényképek kerülnek elő. Aztán levelek is, de ezeket nemigen fogja kíváncsi szem elolvasni.
- Sajnálom ezeket a bútorokat, - mondja szomorú csendességgel Brüll Berta. - Mi már ereklyéket láttunk bennük. De hát fizetni kell és most már talán csak arra leszek kíváncsi, hogy ki lesz az, aki az árverésen megveszi Ady Endre egykori kedvelt íróasztalát. Vajjon ki fog a Vér és arany költőjének asztalán számlákat vagy családi leveleket írni?"38
A harmadik, a Boncza Miklóstól örökölt Veres Pálné u. 4-6. szám alatti lakás azonban Ady részleges otthonának tekinthető életének utolsó két évében, - inkább csak egy évig és két hónapig mondható Ady lakásának, de eközben is 1918 nyári hónapjait Csucsán töltik - olyan berendezésnek és tárgy-együttesnek, amellyel Ady tartósabban együtt élt, még ha betegen és halál előtti állapotban is. Csinszka részletesen leírja Baróti Máriának,39 milyennek tervezi a lakást és rendkívül nagy energiákkal tervei nagy részét művészi ízléssel meg is valósítja.
"Csinszka lakásfelújítási elképzelései hasonlóak az előcsarnok, a nézőtér és a színpad kialakításának alapelveihez."40
E lakás bútorzata, használati tárgyai és textiljei részben Csucsáról származnak, részben Budapesten vásárolta őket Csinszka. Nagy részük a Márffy Ödönnel kötött házasság után az új otthonba, a Dráva utcai műteremlakásba, illetve az újonnan épült Szamóca utcai házba került. Csinszka halála után (1934) Márffy Ödön hagyatékának egy részét 1942-ben átadta a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtár Ady-emlékszobájának41 - köztük azt az íróasztalt, amely Ady Veres Pálné utcai szobájában, majd Márffy műtermében állt, és amelyet az emlékszoba fölszámolásakor átadtak a Petőfi Múzeumnak 1950-ben,42 de az 1954-ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeum leltárába már nem került.
"Most hát kimegyek Ady egykori feleségéhez, Boncza Bertához, Márffy Ödönnéhez a Dráva utcai műteremlakásba. Márffyné nincs otthon, de azért készséggel bevezetnek. - Igen, itt nem egy tárgy ismerős. A finom kis ebédlő biedermeier garnitúrája ott is állt, akkor kék és most piros huzattal. A nagy dívány fölött s a kis politúros asztalokon kalotaszegi varrottas, még a csucsai kastélyból, ahol Ady is élt. Benn, a műteremben a költő íróasztala, amely hálószobája előtt állt, biedermeier és masszív, egyszerű és zárt. Azután a könyvek, amelyek még az övéi voltak. kezembe veszem a legöregebb kötéseket: Petőfi összes költeményeit (Pest, 1847. Emich Gusztáv >sajátja<). Csokonai Vitéz Mihály első és ritka kiadását. Egy nagy francia bibliát43 finom empire kötésben, amely Szentpétervárott jelent meg 1817-ben, s amelyet Ady nagyon szeretett, de mégsem annyira, mint az ő régi magyar Károli Gáspár-bibliáját, amely másfél évtizeden mindenüvé elkísérte s amelyet két hónappal a halála előtt negyvenegyedik születésnapján nagy fájdalomrohamában összetépett. Az orosz-francia bibliát ennyire mégsem szerette."44
Másik, nagyobbik részét, amely a Veres Pálné utcából származó egyéb bútorzatot és használati tárgyakat jelenti, később, a festő halála után (1959) második felesége örökölte, aki eladta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak 1975-ben. 1977-ben évben nyílt meg az Ady Emlékmúzeum a Veres Pálné utcai lakásban, nagyobb részt a Márffy Ödönnétől megvásárolt hagyatékból berendezve. Így egy másik, szintén hiteles környezetet lehetett rekonstruálni Budapesten is.
A Csinszkától fönnmaradt személyes tárgyakat szintén e stációhoz tartozónak véljük, eredetük a Márffy család tagjaihoz, szolgálójához, Muth Mihályné Vonyicához, illetve Vonyica örököséhez kötődik, valamint varrónője, Váry Zsuzsanna őrzött meg és ajándékozott a múzeumnak néhány tárgyat.
Az egyik budapesti kultuszhelynek a Kerepesi úti temető, az Ady-ravatal és sír tekinthető, amelyről a föld Érmindszentre, a ravatalról a gyöngyviráglevelek Nagyváradra, illetve a fejfa a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárába, onnan Debrecenbe az ottani Ady-emlékszobába, majd a Petőfi Irodalmi Múzeumba került - ez utóbbi csupán következtetés, ennek az átadásnak írásos dokumentuma egyelőre nem került elő, viszont a fejfa a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében 1977-es leltárszámot visel. Ebbe a sorba illeszkedik halálkultusz-tárgyként az a hajtincs, amelyet Papp Viktor vágott le a költő hajából halála délutánján, miközben Vedres Márk a halotti maszkot készítette.
A budapesti kultusz-helyszínek közé tartozik a már említett Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának Ady-emlékszobája az Esterházy-palotában - Érmindszent, Zilah és Budapest ezen a ponton találkozik a 40-es évek elején.
1941-ben kezdődnek az előkészületek az Esterházy-palotában, a cél autentikusan berendezni, rekonstruálni Ady érmindszenti szobáját, illetve összegyűjteni az Ady kultusz ereklyéit - ezért a könyvtár engedélyt kér és kap Ady Kerepesi úti temetőbeli, a Zoltai Lajos által tervezett, 1921-ben állított debreceni fejfájának kiadására, amelyet 1930-ban váltott föl Csorba Géza síremléke. Az emlékszobáról ezután 1944-ből van híradásunk, képes riportok születnek - ezek alapján tudhatjuk, hogy Zilahról az ágy és néhány személyes tárgy, illetve Érmindszentről a szoba bútorzatának ott maradt része Budapestre, az emlékszobába került. Ezzel, illetve a Márffy Ödöntől megszerzett, a Veres Pálné utcai lakás Ady-szobájából származó íróasztallal rendezik be az emlékszobát, amelynek teljes elkészültéről azonban csak 1944 elejéről van tudomásunk. Ekkor már nemigen vagy csak néhány hónapra nyílhatott meg a nagyközönség előtt a német megszállás és a háború miatt. Az Esterházy-palotát találat érte, az Ady- emlékszobából megmaradt bútorokat 1950-ben adja át az Országos Széchényi Könyvtár a Petőfi Múzeumnak. Ennek sajnos csak néhány darabja van regisztrálva az 1954-ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében (az ovális ötlábú asztal, két karosszék, varróasztalka). Elveszett a garnitúra kanapéja, az ágy, az íróasztal, az álló tükör és nincsenek meg, illetve azonosíthatatlanok a személyes tárgyak.
"Egy szobában pedig a magyar irodalom magányos zsenije, Ady Endre kap méltó lakhelyet: itt helyezik el az Ady-múzeumot. Már itt is áll az érmindszenti Ady-kúria néhány megható emlékű bútordarabja: elhelyezkedett a teremben Ady Endre szekrénye, ott áll a könyvespolca, ahonnan leemelte a Bibliát és a verseskötetet. A szoba közepén kerek asztal, már kezd látszani rajta a kor, az asztal körül pedig zöld bársonyhuzatban négy kis fotőj. Az enteriőrt egy kis kanapé egészíti ki.
Az egyik sarokban hatalmas kosár,45 benne értékes, irodalomtörténeti és emberi szempontból érdekes tárgyak foglalnak helyet: legyező, melyre Ady írt, szipkája, melyből méregerős és méregdrága keleti cigarettáit szívta, cipője.
Kiállítják majd pénztárcáját46 is. Itt láthatja meg majd a nagyközönség Ady Endre ezüstóráját is és azt a két aranygyűrűt, melyet a szerető fiú, Ady Lajos az öreg szülőknek küldött 1924-ben az aranylakodalomra.
Ady Lajosné csak néhány emléktárgyat tart meg: azt a biblia-fedőlapot, melyre a halálos beteg költő az evangéliumi idézetet írta." 47
"Az Ady-szobának ez a közvetlen varázsa annak tulajdonítható, hogy még az íróasztal fiókjaiban is úgy hagytak mindent, kissé zűrzavarosan és rendetlenül, ahogyan a volt tulajdonosok letették őket. A bútorok zöld bársonyhuzatú, barna faragott darabok az akkori idők ízlése szerint. Az íróasztal inkább női íróasztalnak hat. Az ágyon tarka takaró, mellette vörös faliszőnyeg. Kis állótükör, melyben annyiszor tükröződött Ady arca. A szekrényben ruhák, fehérneműk. Az asztalon hímzett, csipkés terítő, rajta halványzöld üvegű petróleumlámpa. Néhány párna a kis hátas díványon. Az egyik fiókban kulcscsomó. egy megrozsdásodott hajbodorító s valami egészen érthetetlen és szokatlan: dobozban, vattába ágyazva néhány műeperszem. Sütővasmelegítö, mellette egy londoni levél maradványa."48
A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtár Ady-emlékszobája fontos állomás a tárgyak azonosítási folyamatában. A korabeli újságcikkek, a fénykép-illusztrációk legalább részben lehetővé teszik a rekonstrukciót, mi is volt Ady Endre érmindszenti szobájában, ahonnan Ady Lajosné fölküldte a bútorzatot és személyes holmikat, valamint hozzátette az örökségét képező relikviákat:
"Tárgyi emlékek: annak a bibliának, amelyet a halála előtt három nappal fájdalmában széttépett, fedőlapja. Továbbá Ady ezüst Omega zsebórája,49 amelyet később az uram viselt. Azután az a kis ezüstóra, amelyet anyám [Ady Lőrincné] Banditól kapott s amelyet ő azóta mindig, halála napján is, fekete zsinóron hordott. Belső lapján bevésve: 1913. VII. 4. Endre. Egyáltalán anyám minden kis ékszerét a múzeumnak szánom, az aranylakodalomra, az 1924-ben kapott babérleveles nagy aranygyűrűktől egészen a zöldköves kis fülbevalóig, amelyet Bandi annyira szeretett rajta."50
A bútorok közül biztosan Ady érmindszenti szobájában volt a zöld plüsshuzatú kanapé négy karosszékkel, az ovális asztal, az állótükör, a hol konzolasztalnak, hol éjjeli asztalkának nevezett kis varróasztal, egy ruhásszekrény (valószínűleg az Érmindszenten ma is meglévőnek a párja), a polc, a petróleumlámpa a Wesselényi Kollégiumból elkért ágy. 1942-ben Márffy Ödön az Ady-emlékszoba számára átad hiteles dokumentumokat, köztük a már említett íróasztalt, - Érmindszenten Ady szobájában íróasztal nem volt - valamint egy 1918-ból származó Ady-hajtincset.
(A Csinszka és Ady között történt "hajfürtváltás" levelekkel igazolható időpontja 1913. Csinszka hajtincsét a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Csinszka által őrzött, valószínűleg az említett 1918-as, nem ebből a levélváltásból származó Ady-tincset az Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattára őrzi - a Márffy család átadásaként. Léda hajtincse Brüll Bertától származik, Ady Lédának adott tincse viszont Márffy Károlytól, vagyis Csinszka hagyatékából, ami talán arra enged következtetni, hogy Ady és Léda valamelyik viharos időszakban visszacserélte az egymásnak adott emléket.)
Ady budapesti, 1916-ban Városmajor szanatóriumbeli tartózkodásának hiteles tárgyait, mint említettük, adta át Máthé Eleonóra a Petőfi Irodalmi Múzeumnak 1977-ben. A személyes tárgyak, a kalap, nyakkendő és legyező hitelessége az ajándékozóval készült hangfelvétel alapján kétséget kizáró.
Vándorló és eltűnt tárgyak, fehér foltok a tárgytérképen
A hiányos és ma már nem megtalálható nyilvántartás következménye, hogy nem minden tárgynak biztos az eredete, annak ellenére, hogy gyűjteménybe került és van leltárszáma. Nem mindig történt meg a gyarapodás biztos rögzítése, így azokban az esetekben, ahol nincs gyarapodási napló- vagy irattári szám, esetleg fénykép, festmény vagy azonosító visszaemlékezés, netán jóval később történt a leltározás, mint a nem rögzített gyűjteménybe kerülés, teljesen nem lehetünk biztosak a tárgy hitelességében. Magának az adományozónak, kortársnak vagy örökösnek az emlékezete is tévedhet a tárgyat illetően, odatartozónak véli, egyik tárgyat a másikkal fölcserélheti, hisz a tárgyról való tudás szóbeli közléssel terjed generációk között.
A tárgyak útra kelése hasonló a költő útjaihoz - Érmindszentről Zilahra, Zilahról Budapestre, Nagyváradra, Párizsból Szilágyságba, aztán Budapestre, a sírhant földje Érmindszentre, a fejfa Debrecenből Budapestre, vissza Debrecenbe, végül Budapestre, a ravatal gyöngyviráglevelei Budapestről Nagyváradra - útjaik meglehetősen kuszák a kultusz-szándék és történelem találkozási pontjainak változásai szerint.
Az érmindszenti, illetve a részben csucsai eredetű Veres Pálné utcai tárgy-együttesre még a számos fenntartó-, tulajdon- és részleges helyváltoztatás után is azt mondhatjuk, hogy hiányosan, de egyben és helyben maradt. Az érmindszentiről "leszakadt" egy rész, amelynek nyomát Zilahon, Nagyváradon és Budapesten találjuk, kivéve a jegykendőt, amely a leltár szerint Zilahra került,51 de mégis valamilyen úton-módon visszajutott Érmindszentre, az 1954-es Papp Aurél-féle leltár említi,52 így most a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteményének része. A szülőház és a kúria bútoraiban és használati tárgyaiban többszörösen megfogyatkozott, de még maradékában is hiteles környezetet teremt az utókornak. A tárgyak vándorlása során az egyik nagy veszteség a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtár Ady-emlékszobája relikviáinak eltűnése részben a háború, részben a tisztázatlan múzeum-alapítások, áthelyezések és hiányzó nyilvántartások miatt. Ebben a folyamatban 1945 és 1957 között veszik nyoma a Budapestre fölhozott érmindszenti Ady-szoba bútorzata egy részének - a kisebb tárgyak közül például a jól dokumentálható legyező marad meg, amelyet Balássy Júlia őriz kegyelettel és ad át Dénes Zsófián keresztül az Ady-emlékszobának 1943-ban. Ez a tárgy ma az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében van. Elképzelhető, hogy a mellény és néhány kisebb tárgy az emlékszobából visszakerült Ady Lajosnéhoz, illetve az örökösökhöz, akik aztán a Petőfi Irodalmi Múzeumnak eladták, - de ennek írásbeli nyoma nincs.
Néhány tárgy a gyarapodási naplóba bekerült, de a leltározásig nem jutott el, így tudjuk, hogy Léda gyűrűjét Brüll Berta a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe adta, de 1955 és 1961 között nyoma vész. Külön sorsot élnek a gyűjteménybe nem került, illetve a gyűjteményből elveszett, nagyobb részt kiállításból eltűnt/ellopott tárgyak. Az utóbbiak közé tartozik a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében hat Ady-tárgy, egy levélnehezék, két zsebkendő, egy toll a tolltartóval, Csinszka kézitükre, az ajándékba adott irattartó mappa. Az előbbiek azok a tárgyak, amelyekről az Ady-emlékszoba felszámolása és a nagyváradi és zilahi gyűjtemény háborús veszteségein túl tudunk, az emlékezet őrzi, de megsemmisültek, nincsenek azonosítva vagy elfeledték őket. Azt is joggal feltételezhetjük, hogy több Ady-tárgy magánkézbe került, lappang.
Az emlékezők számos környezetet, tárgyat rögzítenek emlékezetükkel, amelyek eltűnése, jelöletlensége és hiánya rajzolja meg a fehér foltokat a tárgytérképen, és ez elvezet a kérdéshez, hogy mennyire véletlenszerűen maradnak meg a tárgyak s vajon a megmaradt tárgy-együttesek relevánsak-e az élet- és költői út viszonylatában. Nagykároly nincs, Zilah, Csucsa fehér foltok, csak áttételesen vannak rajta a tárgytérképen, Debrecent, Nagyváradot és Párizst pedig csak néhány tárgy jelzi fontos szerepükhöz képest. Tudunk a lompérti, lebontott nagyszülői házról, Ady Lőrinc fekete csíkos tarisznyájáról, a számtalan nem fönnmaradt hónapos és hotelszobáról,53 Horváth Jánosék székelyhídi házának Ady lakta szobájáról, Vészi József dunavarsányi rezidenciájáról, a szegedi papucsról, amelyet Fiuméban vásárolt a költő Sándor Lászlónénak, akinél lakott is egy ideig, Bölöniék Gellérthegy utcai lakásáról, ahol szintén szállása volt egy ideig, a Visky család kalotaszentkirályi házáról, a kolozsvári helyszínekről, Csinszka és Ady vasgyűrű-váltásáról,54 a kőasztalról, amit Csinszka ajándékozott Adyéknak és a lugasban állt Érmindszenten, asztalokról, hegedűről, amire Ady sorokat jegyzett, a Lakatos Zsófia által elkért egyszerű kis fejfáról, amely 1919 és 1921 között állt a síron. A fölsorolás közel sem lehet teljes - valószínűleg az utókor igyekezete ellenére a megmaradt tárgyak sokszorosa, - fennmaradásra méltó ereklye - tűnt el az idők folyamán.
Ady tárgyak a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Egy gyűjtemény tárgytörténete felöleli a gyűjteménybe kerülés kronológiáját, az eredetet és a hitelességet, valamint a tárgyak nyilvánossá tételét, megjelenését.
A tárgyak gyűjteményi kronológiája a múzeum alapítása előtt, 1950-ben kezdődik, az előd, a Petőfi (egy ideig József Attila) Múzeum akkor veszi birtokba az Érmindszentről fölhozott, az OSZK Ady-emlékszobából megmaradt bútorokat. Az utolsó, Boncza Bertához tartozó relikvia 2001-ben került a gyűjteménybe. A kronológiára rátekintve észrevehetjük, hogy a nagyobb tárgy-együttesek bekerülése összefüggésben van/lehet egyfelől Ady Lajosné halálával (1956), másrészt a kultuszeseményekkel, legfőképp a kerek évfordulók (1957, 1977) inspirálta Ady-kép megújításával és magyarázatával,valamint a PIM Ady Emlékmúzeumának megnyitásával (1977).
Ha a gyűjteménybe kerülés időpontjával nagyjából tisztában is lehetünk, lehetetlen néhány tárgy Adyval való kapcsolatának datálási lehetősége utólag. Az általa ajándékozott tárgyak időpontját nagyjából tudhatjuk, de egy fésű, cigarettatárca, zsebkendő, ébresztő óra, takaró, bőrönd pontos használati idejét és helyét immáron nem tudjuk pontosan rögzíteni.
Az adományozók szinte kivétel nélkül kortársak vagy közvetlen örökösök. A Fenyő Miksa ajándékozta szabadkőműves tárgyak közül a Könyves Kálmán páholy érme biztosan nem Adyé, a kesztyű kétséges, egy példa, miként keverednek a tárgyak az adományozó emlékezetében. Nem lehetünk egészen biztosak az Ady Lajosék Lövőház utcai lakásának néhány kisebb tárgyát illetően, nem abban hogy nem tőlük származik, hanem hogy abból a lakásból, hiszen Ady Lajosék több helyen laktak Budapesten megelőzően is, utána is, az örökös nem lehet feltétlenül biztos abban, melyik lakáshoz kötődik a tárgy. Szintén nem lehetünk biztosak, ha eredet-megjelölésként raktárrendezés szerepel, ez különösen a Bóka László közvetítésével ismeretlen személytől gyűjteményünkbe került négy tárgyat illeti, amelyek közül kettő biztosnak látszik, a másik kettő valószínű, hogy Adyé volt, vagy volt köze hozzájuk (tollszár tokban, levélbontó kés), de nem biztos a provenienciájuk - példa arra, hogy a feldolgozó emlékezete téved, ha nem rögzítette egyidejűleg és írásban az eredetet. A leltározás 1961-ben kezdődik, 7, illetve 11 évvel az első tárgyak bekerülése után.
Az Ady-tárgyaink nyilvánosság elé a Petőfi Irodalmi Múzeumban először 1957-ben "lépnek", Sára Péter rendezi az első átfogó, több termes Ady kiállítást. 1957 és 1972 között több kisebb Ady kiállítás is készül, de ezek inkább vándorkiállítások tárgyi anyag nélkül. 1972-ben szintén Sára Péter jelzi az Ady-relikviák című kiállítást, ekkor már tervbe volt véve a Veres Pálné utcai lakás múzeummá alakítása, amely 1977-ben meg is valósult. A lakásmúzeum szintén Sára Péter forgatókönyve alapján nyeri el mai formáját, a megmaradt fényképek és néhány leírás szerint. Az eredeti bútorzatot kiegészítik az eredetihez hasonlóakkal, így egy hihető tárgyi környezetet láthat a közönség. Kovalovszky Miklós kikért szakvéleményében megerősíti a lakás tárgyi környezete és Ady különbözőségét, egyúttal felveti az irodalmi kiállítások egyik lényeges kérdését:
"Bármily örvendetes, hogy az Ady-lakás berendezését sikerült csaknem összegyűjteni (az elrendezésben bizonyára hasznosították a Pesten élő Vonyica és mások segítségét), a lakásinterieur bemutatása inkább a század eleji úri életformára, mint Adyra jellemző, róla keveset mond, azon kívül, hogy ez a környezet volt utolsó éveinek és hónapjainak színtere."55
A kiállítás többször megújult, a tárgyi környezet mikéntje változatlan maradt.
Ady tárgyai közül a legtöbbet kalapja szerepelt a kiállítás-történetben, mert jól dokumentálható, a fényképein különböző kalapokkal láthatjuk, az emlékezők gyakran említik, a képzőművészeti alkotások nem egyszer kalappal ábrázolják. Így lett a Nyugat százéves évfordulóját köszöntő kiállításán Móricz csizmájával, Babits írógépével Ady kalapja a hármas szimbólum része.
Sára Péter kéziratban maradt katalógus-kezdeménye56 lett volna a nyilvánossá tétel következő állomása, de átfogó és teljes számbavételre csak most adódott lehetőség. A több mint két éves munka folyamán igyekeztünk az összes ma fellelhető tárgyat, tárgyi környezetet számba venni.
A katalógusról
A katalógus először teszi lehetővé, hogy az Ady Endréhez köthető megmaradt tárgyakat együtt láthassuk, illetve a valaha volt, ma már nem található tárgyakra való emlékezetünket felfrissítsük, a volt és lett emlékezet helyeit számba vegyük, a tárgyi relikviák sorsát, eredetét és hitelességét nyomon kövessük
A katalógusban egybegyűjtött tárgyi anyag digitális feldolgozása lehetővé teszi, hogy olvasója kétféleképp tekinthesse meg. Egy egyszerű, ábécét követő változatban és egy szerkesztett, "poétikusabb" formában, amely egy, a szerkesztő által elgondolt utat jelöl ki a fenti állomások szerint a személyes tárgyakhoz kapcsolódva, és mint ilyen, egy lehetséges konstrukció a sok közül. A képekhez leírás kapcsolódik a gyűjteményi adatokkal, a leltározott, de elveszett tárgyak esetében a fönnmaradt adatokat közöljük - ezek közül három esetben nem maradt fenn fénykép - a tollszárról tokban, Léda zsebkendőjéről, illetve Csinszka kézitükréről. A személyes út centrumának a széttépett Bibliából megmaradt, kézírásos háttáblát láthatjuk, az út egyik végén az Elbocsátó, szép üzenethez fűződő ceruzacsonk, amelyet nyilván kultikus szándékkal egy tokban és egy Lédával való közös fényképpel őrzött meg az utókor - Ady Lajosné hagyatékából való, akinek közlése szerint a költő ezzel a ceruzával írta a szakító verset. A másik végén Ady és Csinszka közös ajándéka a költő öccsének 1917 karácsonyára - ezzel jelezvén a házasságot és a halál előttről fennmaradt utolsó tárgyat. A függőleges tengelyen a változó, az életutat illetően jelképes környezetek, stációk, valamint az eredet és halál tárgy-együtteseinek vonala rajzolódik ki.
A kérdésre, hogy mi számít tárgynak és hol vannak határai, csak az általánosan elfogadott gyűjteményi kategorizálás szerint lehet válaszolni, és természetesen vannak határesetek. Bármely szempont szerint rendezzük el az anyagot, kivételekkel, ide is, oda is besorolható ereklyékkel találkozunk, amint a szerkesztéskor, az anyag elrendezésekor sem tekinthetjük zártnak a szempontokat.
A tárgyakat Ady-szövegekkel, illetve az emlékezők - kortársak, barátok, családtagok - szövegeivel egészítettük ki, mintegy Ady tárgy-breviáriumot adva az olvasó "kezébe". A szövegek nem feltétlenül a konkrét tárgyról szólnak. Az Adytól idézett szövegek néha csak egy időponttal, egy helyzet megjelenítésével, az adományozóhoz vagy tulajdonoshoz fűződő viszony kifejezésével, a tárgy nevének művekben való használatával kapcsolódnak a konkréthoz. Az emlékezőktől olyan szövegeket gyűjtöttünk, amelyek azt rögzítik, hogy a konkrét vagy hasonló tárgyat miként használta a költő, akár cselekvésben, akár passzívan, hogyan jelent meg a környezetében, milyen mozdulat, szokás, érzelem, esemény, történet fűződik hozzá - pillanatfelvételek, amelyeken a tárgyak megmozdulnak, vagy sorsukról, eredetükről van szó. A digitális forma lehetővé teszi, hogy a még előkerülő tárgyakat a későbbiekben feldolgozzuk, a katalógust kiegészítsük.
Reményeink szerint az olvasó egy olyan katalógussal találkozik, amely lehetővé teszi, hogy mint valaha "a Vörösmarty szürke köpönyegét", Ady Endre kalapját is úgy ismerje, mintha a fogasán lógna.