Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.61.7.
Megnevezés: Ady Endre zsebkendője
Állapot: elveszett
Méret: H 53 Sz 51
Leírás: Négyzet alakú, nyers színű alapon kék-barna csíkos, zöld szegéllyel, a szélén A.E. monogrammal, 1900-as évek eleje.
Anyag: selyem
Származás: Kaizler Miklós és Tóth Anikó, Ady Lajosné örökösei, 1957

Nálunk a társadalom csinálja a proletárságot. A díjnok úrral még szóba állnak. Olyik valósággal pártit is csinál, az iparossal szóba sem állunk parfümös zsebkendő nélkül. A kereskedő, ha meggazdagszik, valami szinekúrát keres, mert a kereskedő címet szörnyen restelli.
És ezzel mind számot vetettek díjnokék. Nekik is van tán joguk az úrhatnámsághoz, mely az egész társadalomnak hiszekegye. Aztán úgy nevelnek nálunk az iskolában is, hogy a hatodik gimnazista, ha semmit mást, de egyet biztosan tud: neki úrnak muszáj lenni!
(Díjnokék. Debrecen, 1899. november 14.)

Remélem, a télikabát eljött. Lajost értesítsd az ügyeimről. Hazament-e ő? A zsakettruhám talán várjon. Küldess Brachfelddel utánvéttel egy szép kamásnit, jobbat, mint a tavalyit, bőrrel szegett világosszürkét. Egy fehér inget mancsettásat (majd máskor veszek többet), két hosszú kötős, szép nyakkendőt, egy vagy két pár harisnyát, hosszút, egészen feketét s egy fél tucat zsebkendőt, egyszerű A-val.
(Steinfeld Nándornak, Csucsa, 1914. okt. 10.)

"Gyönyörű nagy szemei, fényes, dús gesztenye haja, abból egy lomb mindig le volt esve a homlokára, jobb felé. A bőre fakó barna, szája vízszintes egyenes, fogainak semmi szépséghibája, kissé lapos, erős körmei voltak; keze, öltönye, zsebkendője mindig makulátlan tiszták voltak; nem emlékszem rá, hogy a zsebkendőjét egyszer is elő kellett volna vennie; persze ez kicsit lehetetlen; de hát a zsebkendőt olyan diszkréten tudta használni. Lehet, hogy tyúkszeme volt, sőt bütyke; puha bőrből volt az Ady cipője, kímélni kellett a lábát."
KM. III. 1987. 400. Szép Ernő: Ady-emlékeim.

"Gavalléros szokása volt Adynak, hogy állandóan kesztyűt viselt, nyáron is, sötétebb színű cérnakesztyűt, és nem vette le a kezéről lokalitásokban sem. Egyáltalán szerette a finomkodva ható külsőségeket, a jó ruhában való jó megjelenést, a finom fehérneműt, divatos zsebkendőt, és ha megtehette, selyemharisnyákat hordott."
Révész Béla: Ady életéről, verseiről, jelleméről. 1924. 148.