Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.75.1.
Megnevezés: Ady Endre tollszára tokban
Állapot: elveszett
Méret: tok: H 23 Sz 4,5 M toll: H 16
Leírás: Fekete tollszár világoskék selyem tokban.
Származás: raktárrendezés, Bóka László közvetítésével ismeretlen személytől, 1957 (Sára Péter: Ady Endre relikviái. Kézirat. 25. tétel)

Ez, ez. Amivel most is karcolok. A penna. Mit akar ez a rongyos, acélhegyű kis diabólus? Miért csal el a nyugodalomból annyi és annyi békés kétlábúnak készülő jámbort? Miért kenyér és grádusokra emelő eszköz az egyiknek, s miért üző démon, szent őrület, mártírium a másnak?

Nagyon sajnálom magamat, tehát sajnálom azokat is, kiknek az írás szomorú, buta mestersége adódott. S mert magamat nézem és sajnálom, különösen sajnálnom kell őket, azokat, kiknek írniok muszáj. Ez a védekező Én és Kenyér szomorúbb mindennél, s ha én még erről sem volnék köteles írni, volnék a legszabadabb és leggazdagabb. Minden írónak küldöm testvéri részvétemet, s kívánom, hogy jobb dolguk legyen, mint nekem, ami nem nagy dolog, Csak ne kellene az igaziaknak most is írniok, mikor az igaziak írhatják le legbajosabban az igazat.
(Távol a csatatértől. Világ 1915. szeptember 5.)

"Talán azt sem mondtam el, hogy 1910 nyarán fényképet készíttettem magamról; egy példányát viszonzásul az Ady Banditól kapott képért a következő felírással adtam neki: 'A Nagy Adynak a kis zsóka.' Adtam továbbá búcsúzásul zöld bársony tokban egy arany tollat, jó urammal együtt arra kérve, hogy a "legszebb" verseit ezzel a tollal örökítse meg."
KM. I. 1961. 606. D. Friedmann Zsóka: Bevégzett regény.

"Nil pedig élt a jó alkalommal - az íróasztalhoz lépett, a költő tollából kihúzta a tollhegyet, és retiküljébe süllyesztette:
-Hadd legyen emlékem első találkozásunkról - mondta a "lopás" izgalmától remegő hangon."
KM. IV. 1990. 498. Orbók Attila: Kolozsvári emlékek a költőről.

"Felkél az ágyból, az íróasztalhoz csosszan. Elvékonyodott lábszárai elő-előtűnnek a barna reggeli kabátja szárnyai alól. Az asztal sarkán néhány új Ady kötet. A Halottak élén. Egyet elővesz, tintába mártja a tollát és hogy így köszönje meg a Világban megjelent tárcámat, nekem akarja könyvét dedikálni. Felüti a kötetet és belső címlapjára írni kezdi:
'Bölöni Gyurkának, ősi, vérös'
A toll megáll kezében. A toll nem megy tovább.
Egy másik példányt vesz elő. Még egyszer megpróbálkozik. Hiába! Meg sem indul a nekieresztett írótoll."
Bölöni György: Az igazi Ady. 1947. 365.