Ady Endre tárgyi emlékei

"A kollégium udvarának sokadalmában elvesztettem szemem elől Adyékat, csak azt láttam, hogy a nagyobbik Ady fiú egy Bibliát vásárolt."
Papp Viktor: Ilyen volt Ady Endre. MTAKK K 17/157.

"Endre is, Lajos is kitűnő tanulók voltak....Nekem volt még két húgom: Lenke és Erzsike, valamint egy öcsém: István, de ők még kisebb gyerekek voltak., s így Endre inkább velem foglalkozott. Alig volt valamivel idősebb nálam, de udvarlásról nem volt szó. Emlékszem, a padláson találtak egy régi, bőrkötéses bibliát, s abból olvastak fel nekem."
KM. I. 1961. 570. Darvas Szeréna: A zilahi diák.

"'Ady Endre vén diák kedves bibliája' - írta rá arra a velinpapírra nyomott, kis nyolcadrét-alakú, fekete vászonkötésű, Károlyi Gáspár-féle szent könyvecskére, amelyet a zilahi kollégium udvarán vásárolt hat krajcárért - beiratkozása napján -, tizenöt éves korában. Azóta mindig mindenhol magával hordta, Párizsban is, Nizzában is. Estélyi öltözetének zsebéből sem hiányzott. Védelme volt, mint félős embernek a revolver. Ez volt az egyetlen könyv, melyhez ragaszkodott. Kézírásával budapesti éjszakázásai közben jelölte meg, hogyha elvész, visszahozhassák.
Miklós Jenő író és költő, kedves barátunk, írta a Magyarság 1931. június 11-i számában: 'Egyszer komoly veszélybe került a Szent Biblia. Viharos, nagy éjszaka volt. Borok, pezsgők, cigányozás, sétakocsizás, csillapíthatatlan nyugtalanság. Öt-hat helyen is megfordultunk. Bandi lugasokat keresett a meleg, nyári éjszakában. Másnap délfelé járt Budán az idő, amikor Ady Endre Papp Viktorral és a szanatóriumi orvossal egy döcögő konflison végre hazaérkeztek. Nem éppen frissen és kialudva. Épp aznap délelőtt látogatta meg Tisza István Mangra Vazult és visszatérőben, teljes napsütésben, keményen, szikáran, puritánsága délcegségében találkozott a szanatóriumi lépcsőn fölfelé botorkáló Adyékkal. Hogy mit gondolhatott, nem tudni, de az üdvözlések fagyosan ünnepélyesek voltak.
Ady Endre vetkőzés közben vette észre, hogy elvesztette a Bibliáját. A vigasztaló szent könyv ott feküdt mindig mellette a hálószekrényén, nélküle leveszettnek hitte magát.
Papp Viktor tudta csak megvigasztalni. Leültette a dívány sarkába, ő gyorsan beleült a kint várakozó konflisba és korcsmáról-korcsmára, kávéházból-kávéházba visszadöcögött újra, fényes nappal az éjszakai sötét úton. Valahol az ötödik korcsmában, a Szent Gellért-téren, a lugas asztala alatt megtalálták a tépett kis könyvet. Középen kinyitva feküdt. A lugasban futórózsák virítottak, Papp Viktor letépett egyet és olvasójelnek tetette a Bibliába. És döcögött vissza a szanatóriumba.
Ady Endre a dívány sarkában várta. Felugrott és megcsókolta a könyvet. A rózsával megjelölt teksztusból írta meg estére egyik legszebb, bibliás versét.'"
Papp Viktor: Ady-emlékek. Kézirat. MTAKK Irod. 2r. 75.

"Egyszer Bölönivel a Magyar Király szállóban is meglátogattam Adyt. Az idő dél felé járt, s ő az ágyban feküdt, bekötött fejjel. Azt gondolván, hogy beteg, hogylétéről érdeklődtem, nevetve felelt: Semmi bajom, megírtam öt verset a Nyugatnak. Így, bezárkózva dolgozott. Asztalán, az ágy mellett a Biblia feküdt, azt olvashatta a legszorgalmasabban."
KM. III. 1987. 52-53. Czóbel Béla: Találkozások Adyval.

"A lényeg tehát az evangélium szavaiból fölgyulladó világosság, mely rávilágít a hatalmas lélek összeomlásának egy pillanatára, de épp a nevezetességért, adatot akarok mondani én is, hogy az én tudomásom szerint, másként, máshol történt az esemény, amiről Ady Lajos ír.
Én úgy tudom, Ady Endre a bibliáját Csucsán semmisítette meg.
Élő tanú van reá, aki a jelenetet látta. Beszéltem is vele.
Ady Endre feleségénél volt szolgálatban egy Vonyicza nevű román leány, aki Adyékat már Csucsán szolgálta, a házasság óta mindig velük volt és tudta azt is, hogy Ady Endre feketefödelű könyve, amit sokszor olvasott: a biblia.
Őszi este volt Csucsán.
Adyné kinn járt a gazdaságban, ahol a betakarítás munkáját végezték, Ady Endre magányosan volt odahaza és a szobaleány éppen akkor lépett a szobába, amikor Ady Endre a kályha előtt állott, izgatott kezekkel a feketekönyvnek, a bibliának lapjait tépte és belévetette azokat a lobogó tűzbe.
Így mondta el Vonyicza, a román leány, a jelenetet és kérdéseimre határozottan felelt, pontosan emlékszik arra az estére.
A dátum, amit Ady Endre, Jézus szavai mellé jegyezett: az okt. 23. mindenesetre arra vall, hogy a meghasonlásnak ez a bekövetkezése Csucsán és nem Pesten történt.
Ady Endre október utolsó napjaiban jött csak fel Budapestre.
Ady Lajos a dátumról azt állítja, hogy az téves, Ady Endre nov. 23-án akarta írni, születése napjának évfordulóját, amely éjszakán sodorta volna el őt a lelki krízis.
Az élő tanúra, mint mondom hivatkozni lehet, de egyébként is alig hihető, hogy bármilyen fölhajszolt idegállapotban, akár gépies megtanultsággal Ady Endre ne tudta volna leírni a születése napját, ha ezt a dátumot akarta feltüntetni a biblia fedelén.
Ady Lajost valószínűleg az zavarta meg a keltezés meghatározásában, hogy Ady Endre a születése évfordulóját követő reggelen közölte vele, hogy megsemmisítette szeretett könyvét, a bibliát, amit úgyis lehet érteni, hogy Ady Endre rég nem látott testvérének frissiben el akarta mondani az eseményt, ami már hetekkel előbb történt vele, de az élmény nyugton nem hagyta és izgatottan beszélt róla még akkor is, amikor az öccse a betegágya elé lépett. A biblia csonkját, a födelet pedig magával vitte Ady Endre Budapestre, mondhatni a megbánás babonás, riadt érzésével, ami sajátossága lehet a megzaklatott léleknek."
Révész Béla Ady trilogiája. 1935. 271-272.

"Ady több ízben segített nagyapámnak templomi szolgálata ellátásában, ifjúkorában és később is. Ha nagyapám nem érezte jól magát, vagy hivatalos útja volt, készségesen vállalt vasárnap délutáni vagy bűnbánat-heti könyörgéseket. Így 1914 vagy15-ben is. Egy vasárnap délelőtt feleségével, Csinszkával vett részt az istentiszteleten. Délután pedig ő végezte a könyörgést, amelyre Csinszka is elkísérte. Fekete zsakettben, fekete nyakkendővel, buzgón végezte szolgálatát. Ilyenkor nagyapámnak Révész Bálint-féle templomi imakönyvéből imádkozott, amelybe sajátkezűleg írta be a miatyánkot. Kegyelettel őrzöm ma is ezt az imakönyvet.
KM. I. 1961. 208. Dr. Csighy Sándor: Érmindszenti Ady-emlékek.

"Most hát kimegyek Ady egykori feleségéhez, Boncza Bertához, Márffy Ödönnéhez a Dráva utcai műteremlakásba. Márffyné nincs otthon, de azért készséggel bevezetnek. - Igen, itt nem egy tárgy ismerős. A finom kis ebédlő biedermeier garnitúrája ott is állt, akkor kék és most piros huzattal. A nagy dívány fölött s a kis politúros asztalokon kalotaszegi varrottas, még a csucsai kastélyból, ahol Ady is élt. Benn, a műteremben a költő íróasztala, amely hálószobája előtt állt, biedermeier és masszív, egyszerű és zárt. ..Azután a könyvek, amelyek még az övéi voltak.kezembe veszem a legöregebb kötéseket: Petőfi összes költeményeit (Pest, 1847. Emich Gusztáv 'sajátja'). Csokonai Vitéz Mihály első és ritka kiadását. Egy nagy francia bibliát finom empire kötésben, amely Szentpétervárott jelent meg 1817-ben, s amelyet Ady nagyon szeretett, de mégsem annyira, mint az ő régi magyar Károli Gáspár-bibliáját, amely másfél évtizeden mindenüvé elkísérte s amelyet két hónappal a halála előtt negyvenegyedik születésnapján nagy fájdalomrohamában összetépett. Az orosz-francia bibliát ennyire mégsem szerette.."
Ami még Adyból Pesten megmaradt. Dénes Zsófia, Reggel, 1929. január 28.