Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám: 30.488
Megnevezés: Ady Endre jegykendője
Állapot: restaurált
Méret: H 100 Sz 100 + 17 (rojt)
Anyag: pamutvászon, pamutfonal
Leírás: Vajszínű alapon piros rózsákkal, zöld levelekkel övezett középen szórt rózsákkal, a rózsák mellett lila virágokkal díszített kalotaszegi kendő, piros-fehér-zöld rojtokkal, a rózsák között lila, kagylóalakú címerben stilizált liliommotívum egyenletesen körben, sarkain kissé nagyobbak, nyomott mintás, 1914.
Származás: Érmindszent - Zilah, Wesselényi Kollégium 1937
Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél 1954-1957.
(MTAKK K 18/133, illetve Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)
Megjegyzés:
1. 1914. június 8-án kérte meg Ady Endre Boncza Berta kezét Kalotaszentkirályon és július 20-án történt a jegykendő vásárlása Körösfeketetón.
2. A népszokásban a menyasszony adja a jegykendőt a vőlegénynek: "...maga a leány, vagy egy családtag behívja az időközben megérkezett, az alsó házban (másik szobában) vagy a pitvarban időzött legényt, kinek násznagya röviden elmondja, hogy küldetésében szerencsével eljárt s felszólítja a menyasszonyt, hogy a most neki átadott jegypénz ellenében (rendesen néhány tallér vagy aranypénz) adja át a jegykendőt. A leány átvéve a fehér papírba csomagolt jegypénzt, átadja az ágyra helyezett, vagy a ládából akkor elővett és szép selyemkendőbe burkolt, virágokkal megtűzdelt hímzett jegykendőt."
Vende Aladár: Bihar vármegye népe. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0005/8.html In. Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. 1901
S reám nyilaz a nyugtalanság:
Leány-szemek, Sorsom szemei,
Szemek, melyekben rózsás, húsz éves,
Vidám kamasznak látom magam,
Szebb szemek minden volt szemeknél
S bennük végkép megpecsételtetett
Az én örök-bús ifjuságom:
Vonzódás, drága űzetés
Csapongás a végső csapásig
S imádkozva nézni e nagy szemekben
Magamat és mint vagyok bennük.
Csönd, junius van a szivemben,
Általvonult templomi népség
Belémköltözött áhitata
S e percben a Kalota partján
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.
(A Kalota partján)
"Ehhez a finom miniatűrképhez én már csak azt fűzöm hozzá: a százados nyírfához, mely alatt Ady írta versét, sok-sok ifjú magyar zarándokolt el a megszállás évei alatt is: többnyire a kolozsvári egyetem lelkes hallgatói. Viskyék, mint a múltban, ma is mindenkit vendégszeretettel fogadnak, aki csak Ady nyomát keresi portájukon. Megmutatják: a fa alatt még a régi kerti pad és asztal áll, onnét a Kalota hídjára lehet látni egyenesen. Ott ült ő s az 'ölelő júniusi nap'-ban addig nézte templomból jövet a 'pompás magyarokat', amíg csodálatos verse őbenne fel nem szállt."
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. 1942. 301-302.
"Az erejét vesztő, az önmaga előtt megszégyenülő Ady, a feltörő zivatarok után felajánlott jóságaival menekült Csinszkához, akinek kedvét és saját magát keresi igyekezeteivel.
Egy ilyen alkalommal a környéken, Feketetó községben vásár volt, Ady sürgette Csinszkát, hogy menjenek el oda - még egyszer. Híres vásár volt az arrafelé és még nevezetesebb Adyék számára, mert 1914 őszén Ady Endre a jegygyűrű helyett, feketetói népszokás szerint, jegykendőt vásárolt Csinszkának a búcsún."
Révész Béla Ady trilogiája. 1935. 264.
"Volt a csucsai Ady-kúriának még egy nagy híressége, a négy szamár. Az Ady-Boncza-kúria hegyen épült, s a négy szamár, amellett, hogy ordítozásukkal eleven időjelző készülékek voltak a faluban, tulajdonképpen azt a célt szolgálták, hogy a hegy alján lévő forrás vizét felszállítsák a kúria lakói számára. Ha már a közmondás is azt mondja, 'ha ló nincs, szamár is jó', fogták magukat Adyék, egy rekkenőnyári délután beültek a szamárfogatba, hogy a másfél kilométerre levő vadaskertbe hajtsanak, egy kicsit hűsölni. A kis Vonyica szolgálólány volt a kocsis, s így haladt végig az előkelő fogat a falun, nagy csodálkozásra. De mit tesz az, ha nő a kocsis, és szamár van a kocsiba fogva: olyan zápor kerekedett, hogy mire a vadaskertbe értek, úgy bőrig áztak, hogy már-már nem kellett a lehűlésre a vadaskert fenyveseit igénybe venniök.
Mindketten szerették az ilyen tréfákat. Egyszer elmentek a szomszédos Körösfeketetóra nagyvásárba, s ott egy csomó vásárfiával együtt krajcáros cukorfütyülőt is vettek, amelyet egész úton fújtak.
KM. V. 1993. 421. Sarkadi Béla: Ismeretlen epizódok Ady életéből.