Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.74.12.
Megnevezés: Ady Endre ébresztőórája
Állapot: kopott, nem működik
Méret: M 7 Sz 4x7
Leírás: Két, trapéz alakú, legömbölyített sarkú lap között a rézlemezzel fedett óraszerkezet, melynek kerek számlapját rovátkolt kör keretezi. Fogantyúja íves kiképzésű, hátulján húzógombok. Jelzete: D.R.& G.M.
Anyag: réz, üveg
Származás: Tóth Anikó, Ady Lajosné örököse, 1965

Mit hagyok itt, nem is tudom már,
Messzebb-messzebb visz minden óra,
Fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.
(Én kifelé megyek)

"Mosolyogtató a szoba szétráncigált rendetlensége. A kerek asztal középről mintha ellódult volna. Az ágy felé tart, de megtorpan. A székek is tovaugrottak helyükről. A szekrény nyitva, a földön összecsukolva a tegnapi borotvaéles nadrág. Az ing a tükör angyalszobros fején, a gallér az ágy alatt, a galambszínű tavaszi kabát a padló szőnyegén szégyenkezik.
Jó mélyen kitártam az ajtót. 'Jó reggelt, tessék felkelni, szerkesztő úr!' De se szó, se válasz, se mozdulat, Ady két keze párnáját ölelgeti, púpos kenyér a párna lakja, és rajta féloldalt búvik a fej, barna haj, erdősok haj. - De nyissuk csak ki az ablakot! S futnak már fel a rolók, jöjj be friss levegő, szökj be májusi napocska! Mindjárt harangoznak, valahol cukrot törnek, dolgozik a rézmozsár, cseng-bong: "Jó reggelt, szerkesztő úr, tessék felkelni!" De se válasz, se morgás. Ugyan mit álmodhat?
- Szerkesztő úr ... Szerkesztő úr!
Hangosabban kell itt kiáltozni, bele a fülébe: - Szer-keszt-tő úr! ...
Na végre! Már mozog a takarója, kinyílt a szeme, az egyik, áradásos-zavaros a tükre. - Mit mond az óra? - hadarja. Nyikorog az ágy. Féloldalt felkönyököl: - Cigarettát!" Hiába kapkodok, nem találok sehol. Végre előkerül egy a mellény felső zsebéből.
Végre Ady felugrik, géppuskaszerűen ropognak a csontjai.
-Fél deci törkölyt és cigarettát, de gyorsan. Addig én mosdok.
Pénzt az ágy melletti széken találok: ezüstöt és nikkelt, koronást és 10-20 fillérest. A pénztárca ismeretlen valami a szerkesztő úrnál. Már futok is a szomszéd szatócshoz. Mikor meghoztam, egy kortyintás, kettő, a pohár máris üres. Ki a tiszta inggel a szekrényből! A vörhenyes barna ruhához szarkaláb-kék a nyakkendő."
KM. II. 1974. 740. Haraszthy Lajos: Adyval Váradon.