Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.74.11.
Megnevezés: Ady Endre nyakkendője
Állapot: ép
Méret: H 113 Sz 17
Leírás: Rózsaszín-lila árnyalatú, nyomott virágmintás, dupla oldalú műselyem. Szabálytalan négyszögletes formájú, középen kissé keskenyedik. Egyik vége toldott, nem egyenletes eldolgozású, 1900 k.
Anyag: nyomott mintás műselyem
Származás: Bóka László közvetítésével ismeretlen személytől, 1957

Oh, hiszen Bem se volna ma szemünkben új Hannibál és új Napóleon Petőfi nélkül, s a történelemtanároké volna Mészáros Lázár, ha Petőfit meg nem korholja egy hiányzó nyakravalóért. A nyakravaló Petőfi nyakáról hiányzott, a babér a Mészáros fejéről, s a babéros Petőfi halhatatlanná tette a nyakkendős Mészárost.
(Petőfi nem alkuszik. Renaissance 1910. június 10-augusztus 25.)

"Égő, tüzesvörös nyakkendőt viselt!
Ez volt, főképpen, amit nem tudtam Ady Endrének megbocsátani. Emiatt, a külszín után ítélve, több olyan gondolatom támadt, ami felett később magam nevettem a legjobban.
Olyan, mint egy cigányprímás! - állapítottam meg bosszankodva.
És bántott egész ruházkodásának feltűnősége, rossz szabása, sárga cipőjének rikító sárgasága; olyan a lába, mint egy begyeskedő falusi gúnáré! - finnyáskodott a londoni gentlemanek diszkrét öltözködéséhez szokott szemem.
Ady mintha megsejtette volna, hogy külsejéről nem a legkedvezőbb a véleményem, megrázta gyönyörűen dús, sötétbarna üstökét, és nagyot, hangosan kacagott.
Kikacagásnak vettem, és éreztem azonnal, hogy megérdemlem."
Itóka (Bölöni Györgyné): Ady Párizsban. 1977. 27.

"A zilahi műkedvelők 1898. áprilsi 2-án, a Tigris szálló nagytermében Herczeg Ferenc A három testőr c. vígjátékát adták elő, amely alkalommal Ady Bandi a dicsőségét reklamáló fűzfapoéta kicsiny szerepét játszotta óriási sikerrel. Már a maszkja is pompás volt: hosszú, fekete atilla, magyar nadrág, hosszú szárú csizma, Petőfi-szakáll és bajusz és rikító vörös, republikánus nyakkendő. Mikor megjelent a színen: a Vihar szerkesztőségi szobájában, egy hahotába tört ki a tetszés. - Majd ráripakodott a szerkesztőre, hogy a versét miért nem közölték, s első tirádája végére belevágott a szerepébe ex tempore egy frázist:
- Avagy Pafferi vagyok én? (Így mondá, és nem így: Papp Feri.)
Olyan förgeteges kacaj még ki nem robbant a Tigris szálló nagytermében, mint akkor, a Bandi extemporizációjára."
KM. I. 1961. 357. Kapus Sámuel: Ady Endre Zilahon.

"A Független Magyarország aznap érkezett száma közölte Ady egyik versét, és én rajongva mondtam neki:
- Gyönyörű!...
Ady erre megkérdezte:
- No és a ruhám?
- Az is - válaszoltam zavartan, mert észrevettem, hogy a költő inkább csak mulat lelkesedésemen, s nem veszi komolyan véleményemet.
- No és a nyakkendőm? - folytatta gunyorosan.
Nem tudtam mást mondani, mint hogy 'az is'.
Mosolygott, elővette ceruzáját, és rajzolgatott a márványasztalra - csupa nagybetűket."
KM. IV. 1990. 501. Orbók Attila: Kolozsvári emlékek a költőről.