Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám nélkül
Megnevezés: mosdókancsó Érmindszenten az Ady-kúriában
Állapot: ragasztott
Méret: M 19,5 átm. 23,5/16 
Leírás: Neoklasszicista formájú, szélesszájú, öblös kiöntője peremén és a fülön sötétbarna, a nyakánál sárga levonóképes csíkozás fut végig, cseh, 19. sz.
Anyag: porcelán
Származás:  Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
(Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Besütése a Tavasz-Napnak,
Óh, vidám gyermek-ébredések,
Víz-pacskolón, gyorsan öltözőn,
Friss szájból kiszabadult ének
S nekiszaladás iskolának
Vagy sárga s kék virágu rétnek
Egész testű, ficánkoló örömnek.
Cseresznyézlett kis pajtásnőm szája,
Óh, Élet igaz hallelujája.
Óh, vidám testü, én szép volt-magam,
Dühtelen és kipihent fölkelések,
Úgy néha-néha visszanézek
S méreg után nyúlok: no, menjünk.
(Fölkelések és feledkezések)

"Adynak egy kedves mondása jut az eszembe. Amint mondottam, Ady Kenderesinénél lakott. Ez a Kenderesiné nagyon ügyelt a kosztos gyermekeikre, és különösen arra adott nagyon sokat, hogy rendesen mosakodjanak. Elrendelte, hogy minden diák bő vízben mosakodjék, és mosakodás után nem a fiúkat vizsgálta meg, hogy tiszták-e, hanem a vizet, hogy elég piszkos-e? És jaj volt annak, akinek a mosdóvize nem volt piszkos. A diákok természetesen ezt a nagy és bő vízben való mosakodást nemigen szerették, mert a vizet az udvarról maguknak kellett becipelni. Erről folyt egyszer nálunk nagy dühösen a diskurzus, és a kis Ady elkeseredésében egyszer csak a következőket mondja:
- Az ember csak kicsi vízben tud jól mosakodni. Nagy vízben nem látszik meg a piszok."
KM. I. 1961. 594. D. Friedmann Zsóka: Bevégzett regény.