Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám: 15.766
Megnevezés: éjjeliszekrény Érmindszenten az Ady-kúriában
Állapot: ép
Méret: M 79+38 H 42,5 Sz 30,5 
Leírás: Esztergált lábakon álló, egyajtós és fiókos, keret-betétes korpusz, faragott oszlopfős tagolásokkal, golyvázott hatású, hullámosan mart frízzel és profilozott párkányzatos falvédő magasítással. Felülete fekete lakkal pácolt, politúrozott, 1880 k.
Anyag: fenyő és bükk festve, lakkozva
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
("Ady Lőrincék volt szobájában a kúriában." Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Hát adjuk az Álomnak magunkat
S édesanyám, aki megöregedtél
Miattunk gyorsan és sohse vettél
Gyér haj-erdődbe újabb fésűt,
Ez álomban légy ifju delnő.

Egy nagy-nagy dáma, ki egyszer eljő,
Ki soha, soha, sohase untat,
Ki néz bennünket, csókol és üt,
Édesanyám, aki megöregedtél,
Ne hagyjuk el soha magunkat.
(Ne hagyjuk el magunkat. Ady Lajosnénak küldöm.)

"- Melyik Ady verset szereti a legjobban, Nagyasszony?
- Nem tudom én azt megmondani... Mindegyiket szeretem és mindig olvasom a Bandi verseit. Ott vannak a könyvek az éjjeliszekrényemen, az érmindszenti házban, és minden este, lefekvés előtt olvasom a verseket. Mostanában legtöbbször A halottak élént olvasom. Talán most éppen ezt szeretem a legjobban. És most már úgy szeretem ezeket a verseket, mint ahogy őt szerettem. Mert most már csak ez maradt belőle nekem..."
KM. I. 1961. 250. Ady Lőrincné: Az én ides Bandi fiam. (Pesti Napló 1929. március 23.)