Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám: 15.711
Megnevezés: levesestál fedéllel az Ady család érmindszenti étkészletéből
Állapot: ép
Méret: M 11 átm. 30,5/18,5   fedél: M 8 átm. 28/20
Anyag: porcelán
Leírás: A formába préselt, levonóképes porcelán étkészlet darabja.
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
(Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Mondják és a lapok is írják, hogy sohasem böjtölt annyi ember, mint jelenben. A nagyböjt ezúttal igazán nagy böjt. Sok-sok száza az embereknek olyan szigorúan betartja, hogy még kenyeret sem ennénk, ha itt is - ott is ingyen nem osztogatnák. Hogy ez a szigorú nagyböjt mit jelent, azt sokféleképpen magyarázgatják.
Annyi bizonyos, hogy egy nagy dekadens kor készülődik újra születni: panem et circenses kérő nagy tömegek kora. Egy darabig még elég volt a kenyér, most már nem. Csak ne kicsinyelnénk a száraz kenyeret a munka harsány jelszava alatt. Hiszen régi öreg igazság a munka nemességéről szóló is, de mi már alig tudunk hinni ennek a szép, becsületes mondásnak az őszinteségében. A munka igája bizony csak feledteti azt, hogy az életből egyenlő jussal részesedhetnénk talán. A kellemetlen mellett a kellemesből is... Sohse lesz bizony ez valóság, de elvnek mindig igen szép lesz. S a szép elvek mindig hatni fognak az emberi gyengeségekre...
(Hétről hétre. Szabadság 1901. február 24.)

"Az aranylakodalom hangulatát megülte a lezuhant fiú emlékezete. A falusi kúriából a szérűskerten át messzire nyílott a szemhatár. Este volt. A közeli nádfedeles házak tetején gólyák kelepeltek....
az Ady-kúria kertjében terített asztalvárta az ünnepre csődült vendégeket. A virágágyak közé odasürgött az isten szabad ege alá terített asztalokhoz a felszolgáló személyzet. Evőeszközök, tányérok csörömpöltek s a lonckerítés résein bebámészkodott a költő szülőfalujának díszbe öltözött parasztnépe...A fellélegző estében a vendégeken mindjobban elerősödött a profán banketthangulat. De benn, a 'kúria' egyik behunyt szemű ablaka mögött néhányan még áhítattal néztük a kis szoba könyveit, bútorait..."
Tabéry Géza: Lidérces, messze fény. Igaz Szó 1957. november. 751.