Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám: 55.912
Megnevezés: kávédaráló Érmindszenten az Ady család tulajdonából
Állapot: ép
Méret: M 23 Sz 15x15
Leírás: A négyszögletes test alján kihúzható fiókba ömlik a darált kávé. A fiók kihúzója porcelán gomb. A testet faragott karéjos motívum díszíti az oldalakon és a tetőn. A fém tekerő kar a tetőhöz sárgaréz kúpon át illeszkedik. Oldalon a fiók felett márkajelzés:  Goldenberg&Cie Zornhoff Saverne Alsace, 1910-es évek.
Anyag: bükkfa, festett acéllemez, sárgarézlemez, öntött vas, diófa, porcelán
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957

"Az volt anyám szokása, hogy reggel nyolc tájban benyisson fia szobájába s megnézze, alszik-e. Rendszerint már ébren volt s ilyenkor anyám odaült ágya szélére, megkérdezte, hogy aludt, hogy érzi magát, van-e valami kívánsága. Ilyenkor halk beszélgetés indult meg közöttük - mindig voltak apró titkaik - s ezalatt anyám fogta Endre kezét, s mivel az csúzos volt, dörzsölgette, masszírozta. Valamit tennie kellett érte, valami módon babusgatnia, hát ez a reggeli kézmasszázs ürügy volt arra, hogy százféle dolga mellől egy kissé ittmaradhasson, elüldögéljen annál, ki legkedvesebbje volt e földön. Ilyenkor övé lett újra, úgy, mint gyermekkorában, amikor mindent ráhagyott és csak kényeztette, dédelgette.
- Akarsz-e kávét Bandikám - szegezte rá hűséges szemét. - Kenyeret sütünk, lángosunk van...
Hogyne akarta volna, a lángost, a friss kalácsot is. Mindig nagyon szerette. De ha nem volt kenyér vagy kalácssütés, akkor rumos teával kínálta meg s ahhoz kenyeret pirított, hozzá vajat és mézet, vagy télen tepertőt és kolbászt adott be. Anyám mindig maga készítette Endre reggelijét, úgy vitte be neki csipkekendős tálcán s ott ült, amíg megette azt a pár falatot, amire étvágyából telt."
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. 1942. 187.