Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.88.5.
Megnevezés: székhuzat Boncza Berta (Csinszka) tulajdonából
Állapot: foltos, piszkos, félkész
Méret: H 50 Sz 57
Leírás: Székhuzat ülőlapja. Drapp színű, laza szövésű pamutszövet félkész kézi hímzéssel. Beleszőtt gyári mintája: felül keskeny, alul szélesebb négyszögekből álló vízszintes sávok, egy széles sávban hullámos indáról két irányba néző levelek. A vízszintes sávok közén függőlegesen megkezdett kézi hímzés sárga, arany, türkiz, zöld, bordó, fekete pamutszálakkal és aranyszállal,  1900-10 között. 
Anyag: pamutszövet, pamutfonal, aranyszál
Származás: Jäger Endréné Váry Zsuzsanna, Boncza Berta (Csinszka) varrónője, 1988

Drága Jankám,
sejtheted, nagy oka volt, hogy nem írtam. Hónapokig borúlátóan éltem, képtelenül az elhatározásra, csak annyira is, mint egy levél megírása. Na, engem ez a háború szépen tönkretett. Most már írtam volna, de új bajok jöttek. Apósom három hét óta haldoklik (no, úgy a maga módján, de nem lehet tudni semmit). Két hét óta itt két varrónő dolgozik Bertukának, aki különben mindennap ötször szándékozott neked írni. Ismered pólyás gyermekemet, persze nem írt sehova, az apjának sem, neked sem és senkinek sem. Őrülten kellemetlen, hogy a legszebb napokon nem láttunk nálunk benneteket. De házunk nemcsak katonailag megszállott, ami hagyján, de varrógépileg és nőileg. Most ezek még két napig maradnak itt. Szerdán (édesanyám két hónap óta beteg, hív és vár) elszaladunk Érmindszentre. Ott négy-öt napot töltünk csak, hacsak értesítést nem kapunk apósom állapotának rosszabbra fordulásáról, amely esetben Pestre kell mennünk, persze. De én mást hiszek és érzek. Visszajövetelünk napjáról tudatlak még Szilágyságból, és remélem, szeret bennünket ez a mostanság rossz Isten, és még pár szép őszutói napot tölthetünk együtt. Ezt én nagyon-nagyon szeretném, ti nekem biztatóim és erősítőim vagytok. De nem kevésbé Nagymama, aki téged és titeket fenntartás nélkül (nála nagy dolog) imád, és hasonlóképpen Bertuka, a kölyköm. Dezsőt ölelem, hűséges
Adytok
(Fehér Dezsőnének, Csucsa, 1916. okt.)