Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.74.4.
Megnevezés: Boncza Berta (Csinszka) kispárnahuzata
Állapot: ép
Méret: H 40 Sz 33
Leírás: Téglalap alakú, fehér pamutvászon anyagból készült. Két széle mentén kifelé fordított cakkjával egy-egy fodros sáv, belső felén egy-egy apró mintás, áttört fehér hímzéses sáv, mellette három-három berakásos sáv díszíti. Egyik keskenyebbik oldalán apró cérnagombokkal záródik, 20. század első harmada.
Anyag: pamutvászon, hímzett sáv
Származás: Muth Mihályné Vonyica, Boncza Berta (Csinszka) szobalánya Csucsán és Budapesten, 1974
Megjegyzés: Valószínűleg Csucsáról származik.

Minden útitervedet aláírom, s véghezvisszük. De ígérd meg magadnak, ha kettőnk érdekében szükséges az elutazás, nem fogod a te szegény kutyádat (engem) terrorizálni. Hiszen minden azért történik, hogy ne váljak el tőled soha. Szépek szépe, édességek édessége, majd lesz beszélnivalóm sok-sok bokrétányi. Nem tudok s nem is akarok levélíró művésszé válni: egy jó, neked való szót ha kitalálok, már elégedett vagyok. Köszönd meg nevemben a legpárnább párnát a nagymamának. Mondd meg, hogy őket üdvözlő enyéim az én rajongó beszámolóim után végtelenül imádják őket, majdnem úgy, mint téged.
Áldlak, csókollak
Csinszkyd
(Boncza Bertának, Érmindszent, 1914. július 24.)

"Nagy bőröndökkel és ládákkal érkeznek. Ezek a személyes holmin kívül a csucsai ház fehérnemű- és ezüstkészletét rejtik. Én főként az előkerült háziszőttes-lenvásznakért és más, régi, erdélyi kézműiparért lelkesedem. Több női nemzedék fáradozását jelentik; de hogy még egyben és karban maradtak, az Török nagymama érdeme.
A bútor - Berta akaratából - Csucsán maradt. Ő saját elgondolással akarja berendezni otthonát. Igaz, lakásukat nem ő választja ki. Az még Boncza Miklós pesti szállása volt. De a hely és beosztás, nagyjából, megfelel Berta, sőt Bandi ízlésének is. A Veres Pálné utca 4. szám alatt, jóképű bérház első emeletén, három egymásba nyíló utcai szobából áll. Ők maguk előbb a Hungáriában, majd a csendesebb Vadászkürtben szállnak meg és Bertuka elkezdi róni a várost, hogy a neki tetsző bútort megtalálja."
Dénes Zsófia: Élet helyett órák. 1939. 249.

"A kis román cseléd, Vojnica, aki pendelyét magasra emelve Csucsán megzavarta volt Rippl-Rónai álmát, velük van itt is a Veres Pálné utcában. Ő a gouvernante és panaszkodik gazdájára, hogy a tilosban italokat szerez."
Bölöni György: Az igazi Ady. 1947. 358.