Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.82.108.
Megnevezés: kanapé Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka) Veres Pálné utcai lakásában
Állapot: restaurált
Méret: M 106 H 176 Sz 90
Leírás: Acélrugóval magasan kárpitozott, három személyes kanapé, könyöklője és háttámlája kárpitozott. Szerkezete erősen ívelt vonalú, barokkosan hajló, faragott lábakkal, dióval borított alsó korpusszal. Színfelületei politúrozottak, kárpitozása középtónusú, kék színű moaré szövet, késő biedermeier, 1850 k.
Anyag: politúrozott dió és dió furnér fenyő alapon, acél, rugóheveder, kárpitbélés, moaré
Származás: Márffy Károly, 1960
Megjegyzés: Csucsáról származik, Boncza Berta (Csinszka) nagyanyjától
L. fotó Csinszka, Révész Béla és Török nagymama a VP-né utcai lakásban
A feleségemet el tudom tartani, nem nábobi udvarban, fényben, de szabad, gondtalan életben. Megjelent s megjelenendő könyveim kiadásáért szerződés szerint olyan előkelő cégektől van élethossziglan tisztességes évi apanázsom, mint az Athenaeum és Deutsch Ig. és Fia. A szerződés szerint, halálom esetén törvényes jogutódomról is gondoskodás történik.
(Boncza Miklósnak, Csucsa, 1914. jún. 26.)
"A nagymama viszi az árvát a fekete kastélyból Kolozsvárra, Boncza Miklós Pestről küldi az apanázst a háztartásra, kislánykájával ritkábban találkozik, megszőtt kietlenség az, mely apa és gyermeke között keletkezik. Boncza Miklós darabos egyénisége megzordonult a tragédiától és ha sajdult is szomorúsága, gyöngédséget nem akart mutatni. Szemben állt vele a nővére, némultan is mint vád, nem felejtkező számonkérés és az elsötétült asszony visszariasztotta, ha hajlott is volna a szeretet megmutatására. Ha látogatóba jött Kolozsvárra és a család az asztal mellett ült, fivér, nővér soha nem beszéltek egymással, a cseperedő Bertuka ebben a sűrű szomorúságban ébredezik.
A szőttest azonban másképp is szőtték, tovább is készült..."
Révész Béla Ady trilogiája. 1935. 127.
"Bertuka érkezett haza...
Hogy feketében volt, hogy nem mély gyászt, de gyászt viselt: nem kétséges. Kevéssel azelőtt halhatott meg édesapja, Boncza Miklós. Rájuk maradt, ami pillanatnyilag legfontosabb volt, szép belvárosi, Veres Pálné utcai lakása. Bertuka már rég panaszkodott, hogy 'nincs hol megálljanak' Pesten. Kényelmetlenek és túl költségesnek érezte az állandó szállodai lakást, 'mintha mindig vendég lenne az ember saját otthonában'. És nincs egy bútordarab, egy festmény, mely a háziasszony egyéniségét tükrözné.
Minthogy búcsúzóban voltam, magával cipelt valamilyen kárpitoshoz, a Vigadó mellett a Duna-partra vezető utcácska egyik alagsori műhelyébe. A mester kitűnően ért antik bútorok rendbehozásához és jutányos áron dolgozik. Máris kezébe vette a Csucsáról felküldetett fogadószoba garnitúrát, s a brokátszerű préselt kék bársony anyagot is mutatta Bertuka, melyet behúzójául választott. Aztán felkalauzolt az új lakásba, hol szintén mesteremberek működtek. A padlót gyalulták és vonták be puha, filcszerű anyaggal.
- Itt költő fog dolgozni. A legkisebb nesz se zavarja.
Nem lesznek ajtónyitogatások és -csapkodások. Függönyök fogják a szobákat egymástól elválasztani: egy kézmozdulattal egymásba nyithatók lesznek, ha nagyobb társaság verődik össze.
KM. V. 1993. 597-598. Szentimrei Jenő: Néhány találkozás Ady Endrével.