Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.75.20.
Megnevezés: Ady Endre ágya a Veres Pálné utcai lakásban
Állapot: restaurált
Méret: M 94 H 187 Sz 91
Leírás: Oszlop, illetve keret-betét szerkezetű ágy diófurnérozott fenyő fej- és lábvéggel, vasalattal, ráakasztható diófurnérozott fenyő deszka oldalakkal, rejtett fenyő hosszanti alátámasztással, fenyő keresztlécezéssel. A lábvég betétje alaprajzilag ívelt, kétoldalt esztergált, dór hatású dió oszlopok szegélyezik. Az ágyvégek vízszintes vonalú, felső keretdarabjai félkörben dongaívvel záródnak. Biedermeier, 1840 k.
Anyag: politúrozott frízes és rajzos dió furnér fenyő alapon, fenyő
Származás: Márffy Ödönné, 1975
Bús kedvű anyák keservesen szűlnek,
Labdázó fiúk halálba merűlnek,
Ős, szép kemencék sorjukban elhűlnek
S kedvelt szűzeink uccára kerűlnek.
S szegény emberek még sem csömörűlnek,
Buták, fáradtak és néha örűlnek,
Szegény emberek mindent kitörűlnek
Emlékeikből, mert csak ölnek, ölnek.
Szegény emberek ölnek és csak ölnek
S láz-álmaikban boldogan békűlnek,
S reggelre kelvén megint megdűhűlnek,
Kárhoznak, halnak, vadakká törpűlnek.
Halál-mézőkön bitófák épűlnek,
Nagy tetejükre kövér varjak űlnek,
Unják a hullát el- s vissza-röpűlnek,
De az emberek meg nem csömörűlnek.
(Krónikás ének 1918-ból)
"Mint Heine, az ágyat választotta otthonának, neki ez az élete."
Török Károlyné levele Fehér Dezsőnének, Csucsa, 1916. december 22.
In. Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek. 1983. 328.
"A Bandi szobájába jön egy szép régi ágy, egy kis toilette, két szekrény, egy perzsával leterített nagy dívány, sok párna, egy nagy fotel, egy szép íróasztal, sok könyvespolc és sok színes könyv rajta. Az ablakon fehér kalotaszegi függönyök. Itt nem lesz plafonvilágítás, csak a toilette-nél egy egykarú fali gyertyatartó - s az íróasztalon egy szép régi álló cloisonné-lámpa nagy, mattzöld ernyővel. Ebbe a szobába a színek, azt hiszem, sárgák lesznek, de kicsit bronzos, aranysárgás."
Boncza Berta (Csinszka) levele Baróti Máriának, 1917. március 21. Irodalomtörténet. 1977. 4. sz. 955.
"S valóban, az új, artisztikus és barátságos otthon jól hatott Bandi kedélyére, s egy darabig az is kedvező hatású volt reá, hogy vendégek járása megmentette a minden otthonok közös veszedelmétől: az unalomtól és monotóniától. Bandi ugyan hovatovább a lakás egyetlen szobájába barikádozta el magát, idővel abban is egyetlen bútordarab: egy szép, régi diófa ágy volt az otthona, még ha vendégek jöttek-mentek is, s lassanként a szíveslátás fokmérőjévé az válik: fölkél-e a látogatók tiszteletére a házigazda vagy nem..."
Ady Lajos: Ady Endre. 1923.
"1917 őszére-telére ebből az Adyból már kevés maradt. Nem kívánkozik a korcsmaasztal mellé és ha otthonába fellátogatnak legjobb barátai - akiket Csinszka házias vacsorára ott marasztal - ő fáradtan dől el étkezés közben is díványán s lehet, hogy levegőből él, mert alig gyűr magába egy-két falatot."
Dénes Zsófia: Élet helyett órák. 1939. 261.
"Egész pontosan visszaemlékszem utolsó napjaira. Nem tudom elfelejteni a képet, amikor szegény, beteg barátom az ágyban feküdt - takaróján vastag újságtakaróval - s az olvasásból felnézett és meleg üdvözléssel rám csillantak szemei. Éreznem kellett, hogy jó barátok vagyunk. Csak jó vártatva következett: 'Mit csinálsz, Jóska? Hogy vagytok? Mit csinál Lazarine' és aztán 'és egyszer már megint együtt kellene vacsoráznunk, csak magunkban - ugye?' - Akkor, nekem dedikálta utolsó könyvét, s talán ez volt utolsó dedikációja. Felkelt, íróasztalához ült, tollat vett a kezébe és írni kezdett, de megkért, hogy legyek türelemmel és elnézéssel, mert már az írás sem megy úgy, mint kellene."
Rippl-Rónai József: Ady Endre szemei. Nyugat 1923. december (23. sz.)
"Másnap Török Károly be is szállította. Ő maga beszélte el Ady Lajosnak, hogy Bandi, miután segítségével felöltözött, indulás előtt hosszan végignézte szobája minden egyes bútordarabját, különösen az ágyát, mely hónapokon át matrac-sírja volt, s mikor már a kilincsre tette kezét, megállt és feléjük fordulva ezt mondotta: 'Semmit sem fordíthattok meg.'"
Franyó Zoltán: Ady-emlékek. Igaz Szó 1957. november. 781.