Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.75.16.1-2.
Megnevezés: karosszék (2 db) Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka) Veres Pálné utcai lakásában
Állapot: restaurált
Méret: M 101,5 Sz 69x80
Leírás: Ülése acélrugóval magasan kárpitozott, támlája és karfa-könyöklője kárpitozott. Szerkezete íves, barokkosan hajlik. Lábai faragottak. Színfelületei politúrozottak, kárpitozása középtónusú, kék színű moaré szövete későbbi. Késő biedermeier, 1850 k.
Anyag: politúrozott dió és dió borítás fenyő alapon, acél, kárpitbélés, rugóheveder, moaré felső kárpit
Származás: Márffy Ödönné, 1975
Megjegyzés: Csucsáról származik. L. R.75.17., R.82.108., R.82.109. tételeket

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
(Őrizem a szemed)

"A sötét paliszander bútor csillogásába meleg sötétkék szűrődik, sok kék, Bertuka kedvenc színe. Sötétkék bársonyborítás, néhány jó szőnyeg, egyetlen hímzett párna sem, mütyürke sehol. A fodros tüllfüggöny nekem ugyan sok, de a biedermeier famunka miatt Bertuka elengedhetetlennek tartotta. Az ezüst nem tolakszik a vitrinekben, holott épp elég van a házban. Fölösleges, általában, semmiben sincs, inkább bizonyos tartózkodásra hajlás az lakáskép egész felépítésében. Bravó - gondolom - ez ugyan nem Ady lakása, hanem Boncza Bertáé, viszont azé, aki címlapot is ügyesen rajzol. Van benne iparművészeti jó. Ezen felül, és ez adja biztonságát, azé is, akinek sok őse lakott kúriában."
Dénes Zsófia: Élet helyett órák. 1939. 250.

"Ő akkor már nagy beteg volt. Fázósan, köpenyegébe burkolózva ült lakása hallszerű előszobájában, az arca dúlt volt, finom vágású szája körül az a fájdalmas vonás, melyet jól ismertünk, elmélyült, uralkodóvá lett egész fiziognómiáján. Előtte kis asztalkán kancsó bor. Sokáig nem szóltunk semmit. Aztán egyszerre megfogta a kezemet és halkan így szólt:
- Úgy érzem magamat, mint Vörösmarty, mikor a Vén cigányt írta.
Hallgattunk, aztán újra megszólalt:
- Erdély. fáj nagyon..."
Ady Lajos: Ady Endre. 1923. 232.

"A kis háromszobás lakásba egyre jöttek a barátok, hívek. Ady mosolygott, kedves volt, de erőtlen, mind erőtlenebb. Eltűnődve feküdt sezlonján, vagy ült karosszékében. Schöpflin Aladár írta róla az Esztendő 1919. januári számában: - 'Olyan, mint Vörösmarty, amikor a
Vén cigányt írta.'
KM. V. 1993. 363. Diós Menyhért: A csucsai évekről.