Magántulajdon: Szilágyi Enikő tulajdonában
Megnevezés: csipketerítő (5 db) Érmindszenten az Ady család tulajdonából
Állapot: foltos, szakadt
Méret: 35x35, 45x45, 45x45, 46x46, 35x35
Anyag: pamutfonál
Leírás: Öt necctechnikával készült négyzet alakú fehér csipketerítő.
Származás: Kovács Katalin közlése szerint az Ady családé volt.
A drága bölcső
Vilmos császárnak mégiscsak vannak néha szép gesztusai is. Nemrégiben egy Szász-Kóburg hercegnek fia született. A herceg nagyon megörült a gyereknek, s örömében olyan bölcsőt rendelt, melyhez csak finom csipke ötezerötszáz márka árú kellett. De megtudta ezt a császár, s szigorú levelet írt a hercegnek. Csak azt kérdezte meg a levélben többek között, tudja-e a herceg, hogy ennyi pénzt sok előkelő német hivatalnok fizetésnek kap egy teljes esztendőre? És megkérdezte azt is, hogy kinek kell ez a sok csipke? A gyermeknek, aki esetleg meghal, mielőtt sejtené, milyen drága csipkés bölcsőben feküdt? Avagy a szülőknek, akik tudhatnák, hogy nem minden herceg hal meg csipkék között, akit csipkékre szültek? Hogy a Szász-Kóburg herceg mit válaszolt a levélre, arról nem szól a krónika. Csak az valószínűtlen, hogy a herceg a csipkéket odaajándékozta volna székvárosa lelencházának, egy lelenc-gyermek bölcsőjének díszítésére.
(Jegyzetek a napról. Budapesti Napló 1908. február 13.)
"Bertuka jövetelére, az új házasok tiszteletére anyám - természetesen - minden előkészületet megtesz. Endre szobáját, melynek halványkék alapon sötétkék erezetű falát a ház fölépítése óta nem festették újból (minek is, hiszen olyan ritkán laktak benne), az ő figyelmessége, díszítő vágya most, ha kell, ha nem: újrafesteti. Minden kis fehér terítő friss fodrozással ragyog a nagyfiú szobájában és Bertukának külön szobát készít elő anyám: a mienket, mely Bandiéba nyílik. Mert ismeri már a csucsai szokást: nekik két hálószoba kell. Endre idegességének, álmatlanságának (és magányszeretetének) ez megfelelőbb. Bertukának zavartalanabb, kényelmesebb.
A mi szobánkat rendezi tehát át menyének, kedvessé, virágossá, színessé teszi azzal a szeretettel, mellyel csak ő tudta felderíteni otthonát."
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. Budapest. 1942. 331-332.