Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.75.28.
Megnevezés: terítő Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka)Veres Pálné utcai lakásában
Állapot: ép
Méret: H 192 Sz 202
Leírás: Fehér damaszt tálalószekrény terítő, három oldalán keskeny gépi csipkeszegély. A damaszt mintája épületeket, vadászjeleneteket, illetve madár húzta szekeret ábrázol, 19-20. század fordulója.
Anyaga: damasztszövet, gépi csipke
Származás: Márffy Ödönné, 1975
Megjegyzés: Valószínűleg Csucsáról származik.

Kishúgom, lelkem,
nagyon köszönöm édes ötletének beváltását, a karácsonyfagallyat. Éppen Pestre visszautazóban már kocsin ülve hozta a posta. Szóval örömet és bizalmat hozott nekem. Mit küldjék én magának? Holnap ismét régi-új helyemre, a Hűvösvölgybe megyek ki innen, de csak 3-4 napra. Azután a doktoraim tíznapi szanatóriumi tartózkodást parancsolnak. Nem tudom, lesz-e kedvem hozzá? Hiszen pompásan, jól érzem magamat. E hó második felében úgyis, akárhogyan hosszabb útra megyek. Ernyeszt és őrjít egyszerre ez a mai gyáva magyar élet. Hol van, mit csinál? (Címem halálomig vagy a Nyugat haláláig a Nyugat.) Úgy utazzak el, hogy magát még ne ismerjem meg? Kishúgom, kisleányom, nagyon kedveli magát hűséges bátyja
Endre
(Boncza Bertának, Budapest, 1914. jan. 4.)

"Ez a családi ház volt... a csucsai élet tulajdonképpeni központja, nagymama birodalma, ahol meleg és életteljes keret vette az embert körül. Ez az épület az Adyék lakta pavilon alatt ismét száz méterrel lejjebb épült, a homlokzaton végighúzódó nagy üvegezett verandából és négy szép lakószobából állt. A három ház közül csak ennek volt udvarház-levegője, kúria-hangulata... Ebben a kedves lakásban csupa örökölt, régi családi bútor állt, komoly és cifraság nélküli erdélyi puritánságra, jó ízlésre valló. A függönyök, ágy- és asztalterítők - ahogy az az ősi bánffyhunyadi famíliákban szokás volt - mind Hunyadról és a vele szomszédos Körösfőről kerültek e háztartásba, némelyik a kalotaszegi népművészet muzeálisan ritka és szépséges darabja volt. De nagymama régi szekrényeinek polcai is roskadoztak a felhalmozott népi kézimunka. A több nemzedékes háztartási fehérnemű súlya alatt. Ebben a házban még az ágylepedőknek is széles, hímzett, cifra szegélyük volt."
Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek... 1983. 310-311.