Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám nélkül
Megnevezés: ágy (2 db) Érmindszenten az Ady család tulajdonából
Állapot: ép
Méret: M 108 H 192 Sz 94 
Leírás: Keret-betétes, fűrészelt neobarokk díszítésű fej- és lábvég, külső oldalán kör alakú betétekkel. Végein ívesen magasított oldalak, melyek összehúzó vasalással kapcsolódnak az ágyvégekhez. Deszkákon fekvő szalmazsákkal, barnássárga, magasfényű festett felületkezeléssel, 1870 k.
Anyag: tömör festett fenyő
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
("Az Ady család legrégibb bútorai közül való." Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Édes Bertuska,
tudja, itt mindig ólmos az ég, didereg az ember, olyan sárga minden, még nem éreztem ilyen búsnak és csúnyának az őszt. Bele fogom magam egészen temetni a munkába és a gondolatokba. Őrjítő a lelkem mostani állapota. És Maga hogy érzi magát? Jobban, vidámabban? Gyalázatos önzésem azt akarná, hogy Maga is bús legyen. Egy hosszú, közömbös levelet most indítottam Párisba. Ez fog legjobban pusztítani engem. Erővel kellett tartanom s óvnom a tollamat. De nem bántom ezekkel a dolgokkal Magát, kire majdnem annyit gondolok, mint Őreá. Inkább beszámolok. Szerdán éjjel a gyorssal utaztam el. Nyolc-tíz nap múlva megyek még utoljára Nagyváradra két napra. Szörnyű idegesen érkeztem haza. Szegény anyám megható nyugtalansággal és szeretettel igyekszik felvidámítani. Én tényleg jó médium akarok lenni. Már még a cigarettázásban is mérsékelem magam. Sokat eszem, sétálok, fürdöm, tornázom és dolgozom. De, de, mintha most szakadt volna reám minden. Írjon, írt-e Adél. Írjon, hacsak lehet. Olyan nagyon gyógyítana ez engem, írjon mindenről. Én is leszek majd mulatságosabb. Mamájának tiszteletteljes kézcsókom.
Magát egész lelkemmel üdvözlöm. Csókolja a kezeit
Péntek du. 3 óra.
Ady
(Brüll Bertának, Érmindszent, 1903.okt.9.)

"Lenci bácsi Lajosék szobájában feküdt - és nem a nagyszobában, hol Mariska nénivel együtt laktak, amíg nem volt ilyen beteg. A felesége volt mellette, Kovács Kati, a házvezetőnőjük és egy Kürtiné nevű fiatal parasztasszony, aki az ápolásban segített. Amint beléptem, meglepett, hogy nem tesz ő olyan nagybeteg benyomást.
- Hóóó, nincs itt beteg - mondtam.
- Á, húgom - felelte - nem ember a', aki három szem szilvát eszik meg. Annyit ettem ma, tudja? Azon nem lehet élni.
Mariska néni kiment ekkor és visszajött nyomban nagy pohár tejjel.
- Nem iszol egy kis tejet, Lenci?
Ő hirtelen kiugrott az ágyból - más olyan gyönge ilyenkor - asztalhoz ült, nekifogott a tejnek s az egészet jólesőn megitta.
Azután segítség nélkül visszafeküdt és elkérdezte az egész falut tőlem. Nem Érmindszentet, mert arról tudott mindent. Tőlem Szentkirályt kérdezte: ki hogy adta el a szénáját, katonák jártak-e nálunk és mit vásároltak, milyen áron, kinek hogyan áll a gazdasága, mi újság a háza táján; külön név szerint, mindenkit elkérdezett és minden a világon érdekelte. Mindig is így volt ő világéletében: annyit érdeklődött, hogy mindig mindent tudott. 'Élő telekkönyv'-nek, mondták a mi vidékünkön, mert amerre csak ellátott, minden jelentősebb embernek tudta anyagi körülményeit, holdjai számát, az adósságát és betétjét.
De azon a délutánon, amint nagy hévvel beszélgettünk, egyszerre csak észrevettem, hogy ki-kikap az öreg. Időnkint félrebeszél, valótlan dolgokat állít, lát valamit, ami nincs. Azt mondta például:
- Nyissátok már ki azt az ablakot. Nincs itt levegő. Pedig az ablak tárva-nyitva állt.
Később azt kérdezte:
- Mér van ott a kalap?
Néztük, hová mutat. Nem volt ott kalap sehol."
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. 1942. 393-394.

"Ady Lőrinc sírköve mellől tavaly óta kidőlt, végleg eltűnt a csonkított ágú hatalmas mocsár-tölgy. Egyedül áll sírköve, tetején hetykén odaillesztett faragott babérkoszorú, olyanformán, ahogy az öreg annak idején a kalapját szokta hordani."
KM. I. 107. Papp Aurél: Ady Endre szülei.