Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.61.2.
Megnevezés: falvédő az Ady család érmindszenti otthonából
Állapot: ép, kopott, fakult
Méret: H 138 Sz 80
Leírás: Falvédőnek átalakított 18. századi úri hímzéses lepedőszél. Főmintájában kék színű, barokkos vonalvezetésű, visszahajló indájú, kétféle virágbokor váltakozik. Alatta szegfű és gránátalma fejek egymást váltó sora, 18. század közepe. A 19-20. század fordulójától falvédőként használták.
Anyag: lenvászon, selyemfonal
Származás: Kaizler Miklós és Tóth Anikó, Ady Lajosné örökösei, 1957

Érezni - hiában - az asszonyok tudnak igazán. Aztán ők pihentek eddig. Agyuk nagyszerű erők akkumulátora. Szemük éles. Kedvük pogány, élet-faló kedv. A stílusművészetbe be tudják vinni a hímzés és csipkeverés kiképzett, kipróbált finomságait. És álmodni is csak ők tudnak, s nékik van idejük. Még a proletár-nők is több sánsszal indulnak ma az árkádiai turf nehéz gátversenyének, mint mink, férfiak. Úgy van: jönnek a nők.
(Párizsi jegyzetek. Budapesti Napló 1904. december 20.)

"Nehezen forduló kulccsal megnyitom az üveges tornác zöldre festett ajtaját, (a küszöb téglalépcsője piros, a fal fehér, a tornác faváza zöld) belépek a keskeny-hosszú, veranda jellegű tornácra, a háziak valóban verandának is nevezték. Felhúzom fehér-sárga csíkos lenredőnyét és most mered először rám a lakatlan lakás kietlensége. A veranda falán köröskörül két párhuzamos polcsor húzódik végig: ezek kora tavasztól késő őszig tele voltak friss-nyíló nemesmuskátlival. Kisebb asztalokon itt is, ott is finoman kézimunkás terítők fehérlettek, rajtuk vázák virággal, kosárkák gyümölccsel. Anyám egyénisége meleg és simuló volt, szerette, hogy szeressék: ilyenné tette otthonát is."
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. 1942. 21.