Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám nélkül
Megnevezés: villás, kihúzós asztal Érmindszenten Ady Endre szülőházából, az Ady család tulajdonából
Állapot: ép
Méret: M 80 H 121 Sz 90
Leírás: Téglalap formájú asztal, a rövidebb oldalon alsó lábösszekötőkkel, középen hosszanti lábmerevítéssel. Vendéglapjai fenyőből készültek. Diópácolt tölgy, politúrozva, 1890 k.
Anyag: tömör tölgy, fenyő
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
("A volt Ady Lőrincék szobában." Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Édes Bertuskám,
képzeld, ráadásul mi történt velem. Fölkelek két percre a betegségből. Kimegyek a tornácra levegőt szívni. A konyhában disznómészárlás van. A nagy Rabló kutya húst lop, s kiverik. Erre ez dühösen kirohan, rám ugrik, összemarja a térdemet, s az új világos ruhámat összetépi.
A térdem kék és sebes, ruhám nincs, magam még mindig beteg vagyok. Hát nem szerencsés ember vagyok én? Édes Bertuskám, azt a két füzetet (a Szerénáét és a wittenbergait) küldd címemre expressz azonnal. Írnom kell róluk. Ugyancsak ezekkel küldd el a Buda halála füzetet, ha netán nálad felejtettem volna. És írj pár sort. Én kaptam levelet Adéltól s Dodótól is, semmi különös hír. Engem a Lajos dolga s a magam betegsége valószínűleg tovább tartanak itt, mint gondoltam. Kérnélek arra is, hogy ami fölösleges lapod, újságod van, olykor szedd össze, akármilyenek, s indítsd el címemre.
Üdvözöl édesapám, csókol édesanyám, én szeretettel ölellek Ady
(Brüll Bertának, Érmindszent, 1910. nov. 20.)

"Ady a vonatnál várt és kocsin mentünk be Érmindszentre. Sáros, igyekvő tavaszi nap volt, a házacskák a márciusi ünnepet a nemzeti színű zászlókkal buzgón ünnepelték... Fehéredett már a takaros házacska, ahol Adyék laknak. Gondos kerítés nagy vonalban övezte a hatalmas udvart, meglátszott már messziről, hogy tagozódik a háztelek és beépülten, fölszerelten rajta van minden - porta ez, az Ady porta, ahova megérkeztünk. A kocsi bezörrent, a takarógúnyákból kiöltözködtünk, és Ady odavitt a szülőihez, akik az udvarban elénk jöttek...
Ady szaporázza a szót, csúfolódóan hahotáz, aztán ebédhez ülünk.
A fehér asztal mellett takart meghatottsággal nézem az öregedő Ady szülőket és közöttük a tüneményes fiút, Endrét...
Ebédelünk.
Heves jó leves, gyönge hús, foszlós kalács, mindentől gazdag az asztal. Ady kétféle bort mér, ravasz karolású az árama, a kancsó fogyóban van, Ady fölkel, hogy maga hozzon a pincéből bort."
Révész Béla Ady trilógiája. 1935. 47-48.