Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.82.107.
Megnevezés: étkezőasztal Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka) Veres Pálné utcai lakásában
Állapot: restaurált
Méret: M 80  átm. 126,5/123,5
Leírás: Kör alaprajzú asztal egy kanelúrázott oszlopon nyugvó asztallappal, nyolcszögletű, antikizáló profilos lábazattal, mely a kör alakú talpra ül. Fekvő heveder merevítésű fenyő asztallapja tizenkét szeletből összeforgatott rajzos dió, a lap éle keresztszálas, frízes dió borítású. A síkgörbe furnérozású lábazathoz hasonlóan lapját és lábszerkezetét festett acélszerelvény kapcsolja össze. Felülete politúrozott, biedermeier, 1840 k.
Anyag: politúrozott dió borítás fenyő alapon, keményfa heveder, festett acéllemez
Származás: Márffy Károly, 1960

Ritkább-ritkább lesz a kortyom
S megtelek már síri malaszttal
S oly furcsa a ravatalom:
Egy boros asztal, fehér asztal
S virrasztóim telt üvegek.
(Fehér asztal búcsúztatója)

"Januárt, februárt Pesten töltöttük, rengeteg elintéznivalónk akadt és van ma is. Súlyosbítja a dolgunk, hogy ősztől kezdve Pesten is lesz lakásunk a Veres Pálné utca elején, s ennek a berendezése, tervezése minden időmet leköti.
Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívébe és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamara, cselédszoba és egy kis balkon. Nem túl nagy, hosszúkás alakú szobák, s nem is levegőtlenek, s ami rendkívül bájossá teszi, ajtók, ablakok és falak hófehérek lesznek...
A közbelső szobából egy ebédlőszerű kis biedermeier szalont tervezek. Fehér lenbatiszt richelieu-függönyök (ez inkább vitrage-szerű), egy - hatágú, régi - gyertyatartós bronzcsillár, egy fiókos szekrény - rajta két ezüst girandol és régi ezüst szamovár. Egy szép kis, szintén korabeli üveges kredenc, egy öreg tükör, pár régi kis családi kép, egy üveges vitrin, benne eléggé jól fejlődő porcelángyűjteményem.
A szoba közepén egy egytalpú kerek asztal és egy Nagymamától kapott, gyönyörű, régi hajlított lengyelországi garnitúra. Pasztellkék selyembrokáttal szeretném behúzatni - simával vagy apró ezüst virágossal.
Boncza Berta (Csinszka) levele Baróti Máriának, 1917. március 23. In. Irodalomtörténet. 1977. 955.

"Egyszer, december folyamán, ketten voltunk nála. Véletlenül találkoztunk ott össze: Hatvany Lajos meg én. Csinszka nem volt otthon, Vojnyica az ebédlőasztalra teát szolgált, Ady pizsamában közöttünk ült, a díványon, az ovális asztal hosszanti oldalán. Igyekezett megszólalni, de nem tudott. Hatvany elképedve nézett rám. Olyan kétségbeejtő volt az egész, hogy alig tudtunk lélegezni."
Dénes Zsófia: Élet helyett órák. 1939. 266.

"Az együtt átélt öt esztendőből egy egész hosszú év családi háborúkkal telt el a házasságunkért, a többi idő harc volt a Halállal, aki minden árnyékból, minden sarokból reánk vicsorította éhes, szörnyű arcát. A Halál mindég köztünk volt. Asztalunknál ült, velünk hált, számon tartotta életünk minden rohanó apróságát."
Csinszka: Életem könyve. 1990. 161.