Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.77.1.
Megnevezés: karosszék (2 db) Ady Endre érmindszenti szobájából
Állapot: ép
Méret: M 88 Sz 56x70
Leírás: A magasan kárpitozott székek ülőkerete a támlával és a hátsó lábakkal vannak egybeépítve. A támla kárpitozott szakasza az ülőlaptól elkülönül. Esztergályozott első lábai megszakítják az ülőlap profilozott keretét, amely utóbbit ívelt merevítőkarok kötnek a háttámlához. A támla vízszintes összekötője reneszánsz ívű, kettős párkányzattal és áttört, antik ornamensű, szimmetrikusan faragott betéttel. A támla alsó összekötője alulról faragott rátétdíszt kapott. Bársonykárpitja sötétzöld, zsinórdísszel rejtett szögeléssel, historizáló, 1890 k.
Anyag: politúrozott, dióval pácolt bükk, bársony
Származás: MNM (Magyar Nemzeti Múzeum) OSZK Ady-emlékszobájából átadás a Petőfi Múzeumnak (OSZK 1041/950 2. tétel, amelyben még két karosszék és egy kanapé szerepel a garnitúra részeként, ezek elvesztek)

Páris helyett: falu csöndje,
Csöndes Ér, szagos virágok,
Zöngő méhek s hárs alatt
Hahotázó gyermekek,
Okuláré és karos-szék.
(Álom egy méhesről)

"Pedig a szobája, ez a hideg-kékfalú szoba, a régifajta keskeny, barnára festett ággyal, éjjeli szekrény helyett ágy melletti asztalkával, az ablak közelében tükrös-fiókos fésülőasztallal, melyet mindig frissen mosott-fodorított kis körterítő takart, s mohazöld plüssbevonású pamlag- és karosszék-készlettel, melyet tojásdad asztal egészít ki, ráhelyezett petróleumlámpával (hogy Bandi lámpája hordozható legyen és ágyában is jó világítással olvasson), oldalt a kis könyvespolc a megszokott boroskancsóval és pálinkáspohár készlettel - ez bizony, nem volt olyasféle korszerű-szabású, villanyfényű otthon, amilyen Ady sokféle szállodaszobája volt. Falusi házban rendezték csak be, kis pénzen, ezt a magányos legényszobát. Falusi emberek egyszerű élete közelségében, keretében. Mégis, szinte bizonyos, hogy Ady minden szobája közül azért ezt szerette legjobban."
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. 1942. 21.

"Az Ady életét kísérő érdeklődés egyébként megteremtette már azt a helyet Budapesten, amely szentélye lehet majd az Ady-kultusznak.
A Nemzeti Múzeum könyvtárának egyik helyiségében, az Esterházy hercegek egykori palotájának egy kisebb szobájában még a múlt év végén gyűjteni kezdték az érmindszenti Ady-kúria bútorait, azokat az apró használati tárgyakat, amelyek a költő mindennapi életéhez tartoztak.
Az Ady-emlékszoba alapjait a költő fivérének özvegye, Ady Lajosné teremtette meg, azzal, hogy a - sajnos - elhanyagolt, egyre jobban omladozó érmindszenti kúriából felküldte annak a lakásnak bútorait, amelyek benépesítették azt a szobát, ahol a költő lakott, sűrű érmindszenti tartózkodása alatt.
A bútorzat egyszerű, polgári ízlésre vall. A századfordulónak stílustalan, szecessziós ízlésével tömegáruként készülhettek valamikor: apró, sarokba illő kis szalongarnitúra, amelynek zöld plüssét a kopáson kívül itt-ott kikezdte már az idő is.
Az asztalon az 'Édes' keze készítette, vászon varrottason öblös petróleumlámpa áll. az alacsony kereveten és kényelmetlen kis fotőjökön párnákat hintett el az anya gondoskodó szeretete.
A szobát úgy rendezték be, ahogy az eredetiben is állt. A költő egyszerű ágya ott áll a sarokban, benne van érintetlenül, tisztára mosottan az ágynemű, zöld takaró borítja. Mellette a szekrény, a 'sifonér' áll. Ebbe gyűjtötték össze az Érmindszenten talált személyes Ady-relikviákat: kerek dobozban a költő sokszor használt cilindere van, mellette egy piros török fez, amelyet olyan szívesen hordott Ady Endre a délutáni sziesztálásokon kinn a kertben. Egy csomagban fehérneműdarabjai találhatók s egy világos pikémellény. Odatámasztva egy csontnyelű bot áll, egy meglehetősen elhasznált fél lakkcipő s egy ódivatú, hatalmas pipa, amely Ady Lőrincé lehetett.
A falakon képeket helyeztek el, egy sereg felvétel Adyról, majd közös képek Csinszkával és az Édessel s végül az emlékszoba legjelentősebb darabja egy régi biedermeier, kissé ormótlan íróasztal, amely azonban nem Érmindszentről került ide, hanem Csinszka második férje, Márffy Ödön festőművész küldte el a múzeumba, egy hatalmas Csinszka-portréval együtt."
Gérszei Németh Imre: Ady Endre keze tehetetlenül visszahullott a paplanra. Esti Kurír 1943. január 27.