Gyűjtemény: Ady Endre Emlékmúzeum, Nagyvárad
Leltári szám: 2578
Megnevezés: Ady Endre széke a Nagyváradi Napló szerkesztőségéből
Állapot: ép
Méret: M 81 H 67 Sz 45
Leírás: Felfutó hátsó lábai tartják a háttámlát, hozzájuk, illetve az
első lábakhoz van rögzítve a lekerített, trapéz alakú ülőlap. Karfái
ívben kapcsolódnak az ülőfelülethez és a háttámlába felfutó hátsó
lábakhoz. A négy láb esztergályozott gyűrűből induló csúcsban végződnek.
Anyag: bükkfa, fém csavar
Származás: Nagyváradi Napló szerkesztősége
Tisztelt Szerkesztő úr!
Néhány sorom e levélpapíron nem fogja önt meglepni különösen. Az a kedves, kollegiális jó viszony, amely másfél éves nagyváradi lakásom óta önhöz fűzött, sokszor adott alkalmat nekem a magam, egyéniségem, meggyőződésem és céljaim megértésére s arra is, hogy együtt vitassuk meg az újságírószemek előtt rohanó események tarka, színes sokaságát.
Másfél éven keresztül a Szabadság munkatársa voltam. Munkás napjaim értékét a közönségnek van joga elbírálni. Én - ennyit bizton állítok - sok kedvvel, türelemmel s nagy önlebírással forgattam e lap redakciójában újságíró pennámat. Ön tudja azonban, Ön tudhatja legjobban, hogy sokszor, nagyon sokszor önmagam megtagadásával is...
Fiatal vagyok még ahhoz - ez nem érvem, csak kényszerű állapot -, hogy az élettel, emberekkel és eseményekkel való végleges transzigálást, a megalkuvó cinizmust filozófiámmá tehessem. Az idők olyanok. Ez a kis magyar világ itt háborog: fekete, csúnya felhők kavarodnak rája. Aki nem csupán arra termett, hogy egy számmal növelje a születési és halálstatisztikát: most nem alkudhat. Harcol, ahogy tud. Kezeli a viharágyút a butaság, sötétség ránk tornyosodó felhői ellen.
És ezt másfél éven keresztül alig-alig tehettem. Aki jól látja s belátja ezt a mi kis magyar világunkat, tudja, hogy nálunk a politika megalkuvás mindenre. És hogy nálunk oly kevés az őszinte, igaz szó, annak először a politikai megalkuvás az oka.
Én hát meguntam másfél éves iskoláját a megalkuvásnak, bármennyire szerettem légyen is azokat, kik társaim voltak a munkában. De ugyane másfél év alatt ismertem és szerettem meg nagyon ezt a csodálatos levegőjű merész, hódító várost, melyet elhagyni még nincs erőm, hajlandóságom.
De megismertem önt, Szerkesztő úr, az ön igaz szavú lapját is.
Egy a kérésem. Jelöljön maga mellett helyet annak az újságírónak, akinek még nem csupán kenyérszerző az újságíró penna. Független, becses hatású, őszinte lapjának fogadjon katonájává.
Régibb vágyát tölti be evvel az ön tisztelő hívének
Ady Endrének
(Fehér Dezsőnek, 1901. máj.22.)
"Egy napon, déli fél egykor Ady bement a szerkesztőségbe. Szenvedélyes dohányos lévén, nagyon szeretett volna cigarettára gyújtani, de sem cigarettája, sem pénze nem volt, egy fillér se. Benyitott a szerkesztőségi helyiséggel szomszédos szobába. A kiadóhivatali kisasszony, Salamon Ilonka, később Pásztor Ede szerkesztő felesége, még ott volt. Ady megállt a küszöbön:
- Mondja kisasszony, van-e pénz a kasszában?
- Van, szerkesztő úr.
- Mennyi?
- Húsz fillér.
- Ugyan, hozasson érte cigarettát!
Ilonka eleget tett Ady kérésének.
Ady nevetve, tréfásan jegyezte meg:
- Ezért a tettéért a maga neve, kisasszony, belekerül az irodalomtörténetbe."
KM. II. 1974. 673. Ötvös Béla: Ady, az ember.