Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.61.3.
Megnevezés: támlásszék Diósiné Brüll Adél (Léda) párizsi lakásából
Állapot: ép
Méret: M 112 Sz 44,5x46
Leírás: A népies, historizáló szék ülőlapjának filigrán kávája színezett háncsfonattal kárpitozott. Enyhén terpesztett első lábai, vízszintes lábösszekötői, illetve hátsó láb-háttámlája végei esztergályozottak. Támlájának négy vízszintes összekötője fűrészelt díszű. Az ülőlap alacsony, hozzá képest a háttámla kb. háromszoros magasságú, 1890 k.
Anyag: fehérre festett gőzölt bükk, színezett háncsfonat
Származás: Brüll Berta, Diósiné Brüll Adél (Léda) húga, 1955

Élni, élni, be jó volna,
Ámulni még. Páris, Páris,
Üzend meg a leányodnak:
Hogyha elmegy, meghalok.
(Léda Párisba készül)

Öreg legény, boldog legény, hajh,
Nem sújtja soha Tűzhely-bánat:
Egyedül él és sorra lakja
Olcsón a kis hotel-szobákat.
Öreg legény, boldog legény, hajh,
Magtalanul, bölcsen, keserüen.

Öreg legény, boldog legény, hajh,
Egy szép napon ha összeestem,
Nem lesz kázus. Pincér jelenti
Itt, vagy Svájcban, vagy Budapesten:
Öreg legény, boldog legény, hajh,
Harminchat szám, harmadik emelet.
(A hotel-szobák lakója)

"Két szobát, egy szalont és egy ebédlőt hamarosan Mapple et Cie, Párisnak ez a ma is egyik legjobb ízlésű dekoratőr tervezője rendezett be Léda számára. Ez volt a lakás két utcai szobája. Az udvarra egy hálószoba nyílt, ablakánál asztal két karosszékkel, aztán a széles ágy végénél egy kanapé, melyen újságjait olvasva állandóan ott nyújtózkodott Ady...
Hátul, a lakás mélyén volt még egy nagy szoba. Régebben ebédlőnek használták. Később Léda öltözője lett. Délutánonként itt volt Bandi dolgozószobája. Írásra készülődve egyedül és csöndben jól érezte itt magát. Ki-kidugta hozzánk a fejét, de csak annyira volt mások számára jelen, amennyire kedve tartotta. Máskülönben ki sem mozdult e műhelyéből, annál is inkább, mert itt is akadt kanapé, a szobával pedig szomszédos volt a kamra, ahol Ady borosüvegei sorakoztak."
Bölöni György: Az igazi Ady. 1947. 83.


"Milyen volt az a vendégszerető otthon, ahol Ady Párizsban napjait töltötte?...
...ilyen a Rue de Lévis 92-es szám alatt az a második emeleti négyszobás lakás, ahol Ady Endre párizsi, fiatal életének legnagyobb része eltelik, ahol sírva és kacagva elszállanak felettük a legszebb, a leghímesebb évek napjai, ahol hulló rózsasziromként leperegnek a költő fiatalságának boldog órái, elviharzó szenvedései?
Ó, a lépcső olyan, mint a Dante lépcsője volt a veronai Scaligeriek pompás márványpalotájában (...). Ezek a Léda asszony otthonába felvezető lépcsők szimbolikusan Adynak is nehezek, akár a pokol nagy látnokaié. Az előszoba, ahova a mindég siető, mindég mohó Ady lihegve felér, sötét és barátságtalan. De hosszú folyosószerűségéről, jobbról és balról a két ajtóból milyen kedves, derűs, barátságos szobák nyílnak. Ezek már a lakás lelkét mutatják.
Az első jobb oldali ajtó jókora, négyszegletes, világos nappali szobába vezet. Süppedékes, kényelmes bőrfotelek, jó ízlésű, öblös dívány hívogat. Bandika, mintha ölelő karok tárulnának, ahogy belép, azonnal feléjük tart, és odaadással a legközelebbibe beleveti magát. A puha fotel ölelő öléből aztán jólesik széttekinteni a ragyogóan tiszta, télen-nyáron friss virágoktól illatozó, vidám nappaliban. Csinos szekrénykék, csinos asztalkák, finom, nemes, régi keleti szőnyegek ékítik és képezik összes bútorját. Ízléses elrendezésüket jólesik a szemnek megpillantani."
Itóka (Bölöni Györgyné): Ady Párizsban. 1977. 60-61.

"Bandika legszívesebben a cserépkályha és egy kis tálalóasztalka mellett, a régi karosszékben szeretett ülni, szemben a terített asztallal és a dús pohárszékkel, ahonnan borospalackok rubintja, vert aranya, snapszos-, likőrösüvegek smaragdja, vert opálja csillan feléje kellő kacérkodással."
Itóka (Bölöni Györgyné): Ady Párizsban. 1977. 64.

"1922. november 29-én: 'Ma Endre napja, már négy éve lesz egy pár nap múlva, hogy ő már nincs. Itt hagyott bennünket örök fájdalommal. Mostanában gyakrabban látom álmaimban, mintha vigasztalni akarna a lelkem, kedves jó gyermekem. Legyen nyugodt a síri álmod, amit az élet nem adott meg számodra, adja meg a túlvilág... Otthagytam én [Debrecenben] egy lapos üveget, Páris felírás van rajta, lelkem Endrém hozta, hozzátok haza majd.'"
Ady Lőrincné levele Ady Lajoséknak. In. Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. 1942. 386.