Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám: 81.505
Megnevezés: Ady Endre boroskancsója Érmindszenten
Állapot: kopott
Méret: M 21 átm. 14/9
Anyag: keménycserép
Leírás: Formába préselt keménycserép kancsó, fülénél ujjtámasz kiképzéssel. Világoskék alapon zöld levélből kinövő szecessziós piros-fehér virágokkal díszített, 20. sz. eleje.
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
(Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Tort ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomon a szüreti ének.

Ónos, csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.

Nézem a tépett venyigéket,
Hajtogatom részeg korsómat
S lassan, gőggel magasra lépek.

A csúcson majd talán megállok,
Földhöz vágom a boros-korsót
S vidám jóéjszakát kivánok.
(Elillant évek szőlőhegyén)

Az Este bemázolta már lelkemet a búcsúzó novemberi Nap leírhatatlan, gyászos, szép színeivel: meghalok vagy legalábbis szeretnék meghalni. Nem úgy, hogy jöjjön a halál akkor, amikor én tudom, ehhez kissé rosszak az idegeim. De lepjen meg bármikor, s két nap múlva egy falusi temetőben olvashassa bárki akár helyesírási hibákkal a fekete fejfán: "It nyukszik Tas Péter". Egy piros kancsó áll előttem: már csak a fenekén ül két-három kis pohárnyi bor. Ez a kancsó nem is ígért többet vagy mást: bort ígért addig, míg a fenekét érem. De az élettel, az istenét neki, kissé másképpen szerződtünk, akkor, amikor ifjú könnyelműséggel kötöttem az alkukat, s adtam a foglalókat. Jó, én, ha időm, erőm és szeszélyem van rá, megkeresem a magyar törvényszerűséget magamnak, s megépítem a magyar Pimodánt. De énutánam jöhetnek még jobbhiszemű, még ártatlanabb, s magukon segíteni sehogy se tudó legények. Itt, e földön, hol élnünk s halnunk kell, minden csak rosszabbul lesz, mint ma van. Szóval még csak ezután lesz igazán jó dolguk azoknak, akik másolatoknak születnek, de olyan éhes másolatoknak, akik meg tudnak enni, ha éhesek, tíz eredetit.
(A magyar Pimodán. Nyugat 1908. január 1.-február 16.)

"A nagyasszony bánatosan mondja tovább.
- Bor nélkül nem tudott ellenni itthon sem. Főképpen dolgozni nem tudott. Este, ha dolgozni akart, kérte a kancsóját."
KM. I. 1961. 136. L. Ady Mariska: Ady édesanyja.