Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.61.10.
Megnevezés: ibolyaváza az Ady család érmindszenti otthonából
Állapot: ép
Méret: M 5 átm. 4,5
Leírás: Félgömb alakú, zöld alapon bordó színezésű metszett üveg vázácska, Bikszádfürdő felirattal, 20. sz. első évtizede.
Anyag: üveg
Származás: Kaizler Miklós és Tóth Anikó, Ady Lajosné örökösei, 1957

És szaladunk a népes utcán, szaladunk, hogy az élet számára kenyeret szerezzünk, elrohanunk a robogó kocsik s döcögő parasztszekerek közt, a zaj, a tolongás nem tud feltartóztatni - de egyszerre csak megállunk, elfelejtjük egy pillanatra rohanásunk célját, elfelejtünk mindent. Valami édes illat száll felénk, a márciusi ibolya illata, s fülünkbe cseng egy kedves biztatás:
- Tessék illatos ibolyát venni!
(Tavasz az élet, Debreczeni Hírlap 1899. március 10.)

Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt busulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.

Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim, és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.

Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Tul a nyáron és jégverésen.
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.
(Én bús ibolyavetésem)

"No, de a végén mégis csak elkészült Endre úrfi vagy tizenkét óra tájban s akkor rendszerint olyan volt, mintha skatulyából vették volna ki. Nőrajongóinak a távolban semmi kifogásuk nem lehetett volna kivasalt és ápolt megjelenése ellen, ha történetesen megpillantják. De ő nem öltözött soha valakinek, mindig önmagának s ezért volt hiú Mindszenten is.
Ilyenkor, ebéd előtt, a virágoskertben sétálgatott s nézegette anyja virágait. Ez is közös szeretet volt bennük. Ha nagyon száraznak látott egy-egy tövet (s nem tűzött rá a nap) még meg is öntözgette. De a végén egy szál friss virágot nem sajnált letépni, mert az mindennap kellett a gomblyukába. "
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. 1942. 189.