Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.61.14.
Megnevezés: íróasztal Ady Lajosék Lövőház utcai lakásából, 1912
Állapot: restaurált
Méret: M 106 H 139 Sz 69
Leírás: A biedermeier, Steindl Ferenc-féle műhely hatását mutató asztal lapszerkezetű korpusza függőlegesen három, egymás mellé épült alsó elemből és egy visszaugratott felső elemből áll. Az alsó elem hármas fióksora alatt kétoldalt egy-egy mélyebb kétfiókos korpusz négy-négy oszlophasáb lábon áll. A felső elem két-két oldalsó fiókkal és középen egypolcos rekesszel az alsó elem beosztásához hasonló, lezárása négyszögletes lap. A felépítmény belső korpuszélei, illetve az írólap feketére pácolt. A kicsiny, fa fiókhúzók, valamint az alsó elem mélyebb fiókjainak húzói szintén esztergáltak, 1835 k.
Anyag: politúrozott, illetve feketére pácolt cseresznye borítás fenyő alapon, politúrozott cseresznye
Származás: Kaizler Miklós és Tóth Anikó, Ady Lajosné örökösei, 1957

...a boromat mindig szomjasan és magam iszom ki: úton vagy csárdában. Személyesen szoktam szoknyák után rohanni, s a csókot olyan hazárdul kapom-veszem, ahogy adják, és ahogy csókolják nekem. Politikát is úgy írok, érzek, hogy teljesen meztelen a mellem, kit nagy-nagy urak, hatalmasok, kicsinyesek, bosszúállóak elé düllesztek. Fogom a percet, s kiélem könyvvel, újsághírrel, szeszéllyel, bármivel, de izgalommal mindig és nem ingyen. Ez íróbarátom pedig ül és ír: itatja fenékig a poharat, csókkal iszapoztatja a nőket, vétókat mondat a mai rend ellen, de mindig csak regény- vagy novellahősei által. Boldog ember, mely fajtájának itt, Magyarországon, szaporodnia kellene, mint a tengeri nyúlnak, s boldog élet, mely: így Élet. Csókolni kívánom e percben a szemeit, Madame, s végtelen bánat tölt el, mert irodalom helyett rettenetesen komoly és kacagtató életet éltünk mi ketten.
(Levelek Madame Prétérite-höz. Nyugat 1913. március 1.)


Az 'asztalfiók'-nak írott vers nem nekem való, te ismersz; vagy írhatok, vagy elemésztődöm a ki nem írottságban.
Ó, hány pompás, bíborvörös versem halt meg születése előtt, mert akaratlan voltam, de valamikor, nem is régen, az akaratlanságomat mindig legyőzte a legnobilisabb hiúság. Az a hit, hogy a versemre szüksége van az embernek, nem mint a háborúra, de mint az esőre. Most itt vagyok háromkötetnyi verssel, mindenki ad ki könyvet, s éppen én nem. A haláltól már nem félek, de joggal az elöregedéstől, a koldusságtól, mely lelki is lesz, ha a háború így tart, tébolyog tovább. Köszönöm a cigarettákat, jól fogytak.
(Ady Lajosnak, Csucsa, 1917. jan.)

"Talán nem is kell magyarázzam, így is érthető a levélből: azt okoskodtuk ki Lajossal ketten azokban a hetekben, amikor - jegyességünk alatt - tapasztalnunk kellett, mennyire nem használ Adynak többé Páris, sőt egyenesen csak kárára van és még betegebbé teszi - hogy majd mi, a kis pesti lakásunkba, adunk neki hajlékot. Meglesz nálunk - terveztük - az ő saját, külön szobája s egyéni szabadságát tiszteletben tartjuk. Mégis vigyázhassunk rá, amennyire az lehet, otthont nyújtsunk neki s ily módon Lajos is igyekezhet, hogy befolyásával mérsékletre szorítsa. Ez a terv egy ideig meg is valósult. Természetesen, nem tarthatott soká. Nem lett volna Ady, ha ez a lecsendesítő, a polgári rendet számbavevő tervünk az ő életmódjával szemben sikerrel járt volna."
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. 1942. 148.


"Halála előtt csaknem másfél esztendővel, 1939. január 25-én Ady Lajos felhívta telefonon kolozsvári egyetemi diákkori régi jóbarátjának, dr. Szemerjai-Pelrán Tibor közjegyzőnek Thököly úti irodáját s magához kérte végrendeletének elkészítése végett. Végrendeleti tanúkul felkérte két régi jóbarátját: Imre Sándor dr. egyetemi tanárt és Lengyel Miklós gimnáziumi igazgatót, akik előtt a közjegyzőnek a következő végrendeletét mondta tollba: Én, Ady Lajos, komoly és alapos megfontolás után határozott, valódi és minden kényszertől ment szabad akarattal összes, bárhol található és bármilyen néven nevezendő már meglevő vagy ezután szerzendő ingó és ingatlan vagyonomra - beleértve néhai Ady Endre után szerzői jog címen megillető azokat a jövedelem részleteket, melyeket részben néhai anyám után örököltem, részben pedig az általam kötött megállapodások alapján megilletnek, vagy az ezután kötendő megállapodások alapján meg fognak illetni -; általános és kizárólagos végrendeleti örökösömmé feleségemet, Kaizler Annát nevezem meg.
Budapesten, 1939. január 25-én.
Ady Lajos,
Imre Sándor dr.
Lengyel Miklós dr.
Szemerjai-Pelrán Tibor dr.
kir. közjegyző.
...Ez volt Ady Lajos utolsó és érvényes végrendelete, amely az előbbieket érvénytelenítette s amely özv. Ady Lajosnét tette az Ady-család örökösévé."
Plinius: Kié az Ady-vagyon? Újság 1940. július 28.