Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.77.11.
Megnevezés: debreceni csónakos fejfa Ady Endre sírjáról 1921-1930
Állapot: ép, a fehér kitöltés kikopott
Méret: M 252 átm. 27/29
Leírás: "A tervezet igen szép művészi munka s méltó terméke Zoltai ügyes kezének és rajztudásának. A fejfa mintájául a régi debreceni fejfák típusát vette alapul Zoltai Lajos a méltóképpen szolgál a költő sírjának ideiglenes megjelöléséül. A fejfa homlokrészén stilizált folyondár keretben sírdombból kinövő hullámos lombozatú szomorúfűz áll, két oldalt pedig tulipán és margaréta, felül pedig egy csokor tulipán és margaréta hajlik alá. A fejfa felírása a következő: "A.B.F.R.A./Itt nyugszik/az Urban/néhai/Ady Endre/Élt 41.évet/Megh. 1919 jan 27./Béke poraira!" A név alatt, amelyet folyondár keret vesz körül, keresztbe fektetett lúdtoll és lant van. A fejfa alapszíne zománcozott fekete és fehér zománccal kitöltve. A kivitellel a család Ekly Józsefet bízta meg, aki a vésést debreceni szobrásszal végezteti. A fejfa még a héten elkészül a Budapestre szállítják, ahol ünnepélyesen fogják felállítani." (Milyen lesz Ady Endre fejfája? Egyetértés 1921. május 4.)
Anyag: tölgy
Származás: MNM (Magyar Nemzeti Múzeum) OSZK Ady-emlékszobából. Az 1950-es OSZK átadási listán a Petőfi Múzeumnak nem szerepel (OSZK 1041/950), viszont a Déri Múzeum Ady-emlékeinek 1956-os jegyzékén fel van tüntetve Ady fejfája (DM 131/2/1956), innen kerülhetett később a Petőfi Irodalmi Múzeumba.
Megjegyzés:
1.Fitz József, az MNM OSZK főigazgatója 1941 május 3-án kelt levelében kéri ki dr. Szendy Károly főpolgármestertől a "kopjafát" a Kerepesi úti temetőből az Ady-szoba részére.
Az Országos Széchényi Könyvtár történetének kronológiája. Megjelenés alatt.
2. A fejfát legtöbbször és helytelenül székely kopjafának emlegetik a kortársak.
Ady sírjára a temetéskor egy kicsi, táblával megjelölt fejfát tehettek, ez állt a síron 1921-ig.
"Amikor óriási tömeg részvétele mellett Ady Endrét eltemették a Kerepesi úti temetőben, sírjelként egy akkor szokásos és általánosan ismert lapos, leginkább lapáthoz hasonlítható keményfa sírjelt állíthattak neki."
Dankó Imre: Az Ady-fejfa sorsa. In. Élet és virág. 2007. 143.
Óh, én, kényszerű Rend,
Tagadás fejfája,
Latorból szent szülő,
Óh, én, szegény, szegény
Pártütőből pártos,
Uzsorás zendülő.
(A kényszerűség fája)
"Az új fejfa már ott áll komor eltávolodásban és fenséges elkülönödésében, háta mögött a másik kis fejfa. Mari néni nekem adta, de írásbeli felhatalmazás kell hozzá az idevágó törvények szerint; most ezt várom, s ha meglesz, elhozom. Borostyánnal futtatom fel majd, és templom lesz az én szegény otthonom. Vajjon lesz-e otthonom? Drága jó Mari néniék hívnak magukhoz. Kell erre mondanom valamit? azt hiszem, én innen el nem megyek élve sehova."
Budapestről keltezés nélkül: Itt ért a halottak napja. Mari nénitől két nappal előtte kaptam levelet: '. vigyen néhány szál virágot a sírra, mely az életem minden örömét takarja.' Roskadt a sírja a sok virágtól. Csaknem lopva csempésztem a virágot a fejfája mellé - annyi ember volt ott, bámulták, bámulták a drága sírját; azonmódon sarkon fordultam: itthon égett a gyertya neki - nekem."
KM. IV. 1990. 243. Lakatos Zsófia leveleinek részletei. In. Kardeván Károly: Ady emlékeim.
"Tavasz van újfent. Ady Endre fölött
Violák, rózsák, nárciszok éke nő
És forradalmas lelke napján
Érik vetésed, arany jövendő.
Tán jól van így ez. Szent szomorú szíve
Termő erőnek jobb ma rögök ölén,
Mint megszakadni néma kínban
Gyászmagyarok setesutaságán.
Mert dal, remény mind szörnyű korai volt,
Szép bánatunk, új harcunk errefele,
Korán kezdtünk csatázni, sírni
És kora sír a legilletőbb itt.
Tavasz van újfent. A bihari hegyek
Nem ekhózzák ma énekedet, Ady,
A Szajna partja erre küldte
Mostoha népeit Afrikábul.
Tavasz van újfent. Ó legyen is tavasz!
Viruljon asszony, orgona, fény, öröm,
Csak Ady Endre forró szívét
Födi - ó jaj - hűs, fekete föld már!"
Juhász Gyula: Fejfa 1919
"Szomorú téli estén fogadta be a föld Ady Endrét. Felállították az egyszerű keresztet. (Egy év múlva a kereszt helyére szépen faragott székely kopjafa került. Lajos öccse készíttette Debrecenben. Ezt az ősi sírjelet Ady kívánta így magának."
Papp Viktor: Ady-emlékek. 188. MTAKK Irod.2r.75.
"Ady sírjára Zoltai tervezett debreceni típusú művészi kopjafát Ady Lajos kérésére. Zoltai ugyanis kitűnő rajzoló volt, és a régi debreceni temetőnek 300 díszes faragású fejfáját örökítette meg."
KM. II. 1974. 205. id. Pálfy József: Ady első újságíró mestere, Zoltai Lajos.
"Nekem is csak egy találkozásom volt azután Lédával: 1921 Szilveszterén vele és Dodóval együtt ebédeltünk a Hungáriában. Ebéd után arra kért Léda, hogy kísérjem el Ady sírjához. Virágot hozott, s miután elhelyezte azokat a debreceni-faragású kopjás-fejfa tövében, a téli alkonyatban hosszan, szótlanul állott a sír előtt."
Ady Lajos Ady Endréről. Kézirat. PIM V. 5741/34.
"Azt mondta, nem akar érckoporsót, érc úgyis jut neki, tölgyfát akar vagy diófát, mint ősei. Mire neki koporsó? hiszen él: folyton él, ifjú szívekben újraszületik, és él, és mindig és örökké él. Húsz év óta egyre tüzesebben, egyre lelkesebben s egyre nagyobb szívmezőkön virít minden igéje..."
KM. III. 1987. 617. Móricz Zsigmond: Mámor-fejedelem.