Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.75.18.
Megnevezés: tálalószekrény Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka) Veres Pálné utcai lakásában
Állapot: restaurált
Méret: M 222 Sz 130x63
Leírás: Pogácsa lábakon álló mélyebb, kétajtós alsószekrényből, és egy kisebb mélységű, kétszárnyú üvegajtós, felső részből álló, lapszerkezetű korpuszbútor. Profilozott felső párkánya az ajtószárnyak vonalát követve középen ívesen felmagasodik. Tagozatai keresztszálas tömörfa szerkezetek, lapjait fenyő alapon keresztszálas dió frízzel, ében filével és káró mintás eper magfurnérozással borították. Az alsószekrény vaspántra függesztett ajtóit térhatású, a reneszánsz stílust idéző kocka mintás, keresztszálas dió fríz keretezésű mag borítja ében, szilva és jávor borítással, mely minta vízszintes lapon is megismétlődik. A felső szekrény lecsapott sarkai üvegezettek, oldalainak mintája az alsó szekrényét követi. Tornyos, rézpántokon függő ajtajait csiszolt üvegezéssel, sárgaréz lemez kulcscímekkel látták el; külső felületét magasfénnyel politúrozták. A polcozott felső szekrény belsejét halványzöld, copf selyemtapéta borítja virágdíszes mintával. Mária Terézia kori késő barokk, 1770 k.
Anyag: politúrozott eperfa, illetve eper, dió, jávor, ében, szilva furnér fenyő alapon, acél, sárgaréz, selyemtapéta, sík üveg
Származás: Márffy Ödönné, 1975

(Mit adhatnék?) Porlandó szégyen
Vagyok már csak, ki idejében
Érzi szégyenes voltát.
Kivert bikának sorsa biz ez,
Ki elveszti a csordát.

(Mit tehetnék?) Egy kis halállal,
Kit lelkem oly örömmel vállal,
Csúnyákat letörölnék?
Borzasztóan sok a csúnyaság
S mindegy: halnék vagy ölnék.

(Mit futhatnék?) Egy-két határt tán
S aztán csalódottan megállván
Szidnék föl az egekre
S mégis torpannék hasztalanul,
Mint egy csúf, rühes medve.

(Mit sírhatnék?) Amit szabad volt,
Már elsírtam, ekkor és akkor
S ne is beszéljünk róla:
Én vagyok a magyar bánatok
Legbutább siratója.
(A sirató siralma)

"1917 őszén miután 'A Magyar Közigazgatás' című lapot kiteszem a lakásból, felszuggerálom a Toni nevű házmester-ezermester fiút s a fehérre meszelt falak után (ami forradalmat kelt a házban) kipucoljuk, rendbe szedjük az egész kis lakást. Akkor filcet szerzek, az egészet zöld filccel behúzatom s mikor a földje és a falak készek, megmutatom Bandinak a csodát. Bandi bámul s olyan mint egy gyerek - most már a nagy bútorokat is helyükre állítom s bár szék még egy sincs benne, nagyon jól néz ki az egész."
Vitályos László: Ady-Léda-Csinszka. 1977. 68.

"Mikor Boncza meghalt 1917-ben, Csinszka átvette a pesti lakását a Veres Pálné utcában, és szépen berendezte. Örült a városi életnek, társaságba, színházba szeretett járni. Ady egyszer-kétszer vele ment, de már nem érdekelte a színház. Nekem azonban új dolog volt Pest. Csinszka igyekezett mindent megmutatni. Elvitt moziba, a Párizsi Áruházba, a földalattival elmentünk az Állatkertbe, ott felültünk az elefántra is.
1918-ban a nyarat Csucsán töltöttük. Ady már levert és fáradt volt. Október végén sokat fagyoskodott, és Csucsán zavargásoktól lehetett félni. Felmentünk hát a pesti lakásba. A fővárosban már nagy volt a zavar, kitört a forradalom. Ady izgatottan olvasta az újságokat, és az erkélyről nézte, mi történik.
Ezekben az utolsó hetekben már többnyire feküdt. Tüdőgyulladást kapott, akkor volt a spanyoljárvány, és a központi fűtés rosszul működött. Karácsonyra a nagymama is feljött Csucsáról, de szomorú volt az ünnep, mert Ady nagyon beteg lett. Januárban bevittük a szanatóriumba."
KM. V. 1993. 332. Muth Mihályné: Vonyica emlékeiből.