Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám: 15.625
Megnevezés: tálalószekrény Érmindszenten az Ady-kúriában
Állapot: ép
Méret: M 197 H 130 Sz 53,5
Leírás: Különálló alsó- és felső részből áll. Az alsó, kétajtós, felül két fiókos elem profilléccel keretezett, kétoldalt és középen faragott fejezetes féloszlopokkal. A felső elem esztergályozott oszlopokra támaszkodik, hullámmartan golyvázott párkány zárja le, alsó része nyitott. Az alsó elem kétajtós. Feketére pácolt (korábban barna), politúrozott felületkezeléssel, 1880 k.
Anyag: sötétbarnára pácolt és lakkozott fenyő, bronzveret
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
("A legrégibb Ady családi bútorok közül való." Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Akkor én majd nem erre járok,
Nem Napfény-országban rogyok össze,
Magyar árok lesz az az árok.

Hajh, Erdélyország határszéle,
Hajh, régi, híres, bús Magyarország,
Jól hal meg ott a lantos-féle.

Volt, amíg élt, országút vadja,
De, ha az erő elfut inából,
Hazafias árok fogadja.

Álomlátó szeme meredten
Bámul a nagy, szürke, magyar égre,
Már nem könnyes s nem félve rebben.

Otthon süti végre magyar nap,
Otthon álmodik Napfény-országról
S kik rácsapnak: hazai varjak.
(Hazavágyás Napfény-országból)