Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám: 55.911
Megnevezés: cukortartó fedéllel Érmindszenten az Ady család tulajdonából
Állapot: ép
Méret: M 13 (fedéllel) átm. 10,5/9
Leírás: Formába préselt, barackszínű, pácolt, irizáló kehely alakú cukortartó, csúcsos fedővel, gerezdelt díszítéssel, 20. sz. eleje.
Anyag: üveg
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
(Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Na, hát erről a választásról most is úgy beszélnek Tasnád vidékén, mint valami mesébe illő szép álomról. A csaholyi oláh kész megesküdni rá, hogy a domnu Szemere voltaképpen a királynak a kulcsárja, s ő felsége rábízta, míg a választás tart, a kulcsokat. Nem kell rosszat gondolni: a választás tiszta volt. A szavazatáért nem kapott pénzt senki. Az egészen más dolog, hogy az ötven krajcáros bankettek, melyeket önkéntes aláírásokkal csináltak, olyan fényesek voltak, hogy a pezsgő patakokban folyt, s a vendéglős olyan élhetetlen, hogy még ezt az ötven krajcárt sem vasalta be senkin. Azt meg nem lehetett megtiltani, hogy mikor a cigány maga háromszáz forintot kap, egy büszke választópolgár ne adhassa el húsz-harminc rongyos forintért a maga napraforgómagját vagy köleskásáját, ami ezelőtt két évvel termett, s egy éve már elfogyott. Egyébként is nagyon ügyeltek a törvényes formákra. Egyik főkortes leánya nyugodtan fogadhatott el harminc krajcár értékű cukorkát, s nem tartozott észrevenni, hogy a cukorkásdoboz testvérek között is megér hatszáz forintot. Komoly szakértők és beavatottak szerint Szemerének nyolcvanezer forintjába került a tasnádi mandátum, pedig egy szavazatot sem vásároltak meg. Mennyibe kerülhetett volna, hogyha nincs meg a tiszta választásokat biztosító törvény?!
(Szemere és a kerülete. Nagyváradi Napló 1902. január 4.)