Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám: 15.656
Megnevezés: vizespohár Érmindszenten az Ady család tulajdonából
Állapot: ép
Méret: M 10  átm. 6,5/5 
Leírás: Fújt, csiszolt, öblösödő, harangalakú pohár, csíkos mintázattal, 19. sz.
Anyag: üveg
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
(Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)

Édes jó Adél és Dodó,

voltaképpen talán nem is kellene megírnom a levelet, hiszen talán csak untat és bosszant benneteket. Egyetlen sor írást nem kaptam az Adél távozása óta. Én szerda óta Érmindszenten vagyok nagyon rossz bőrben, s még eddig itt se tudok aludni. Édesanyám s az öreg Ady is örülnek, de aggódnak is. Meddig bírom, vagy maradok, avagy mikor s hova innen, nem is sejtem. Úgy jöttem el Pestről, mint egy veszett kutyáktól halálra mart ember. Azonfelül, amit magam vétkeztem magam ellen, alaposan megajándékoztak az emberek is. Vegetálok, kúrálom az idegeimet, a gyomrom, s nagy sétákat teszek a havas, lucskos mezőn. Újságot Budapestről keveset tudok írni. Cigány kéri az Adél nyilatkozatát, hogy melyik képre reflektál. (Egyébként boldog ember, a felesége másállapotban van.) Febr. 15-én a berlini Lit. Echó-ban nagy kritika jelenik meg rólam arcképpel. Vészi (akiről külömben egyre erősebben tartja magát a hír, hogy tíz éve évenként 40 000 koronát húz a kormánytól) lefordította németre már tíz versemet, s három megjelenik a napokban Berlinben. Mindezek alighogy érdekelnek, s csak megírom. Rákosihoz se mentem el, ma vagy holnap írok neki levelet, s ha fölmegyek Pestre, s nyugodtabb leszek, meglátogatom. Gyurkának egy levelet küldök a ti címetekre, s kérem, írja meg a címét. Szabad-e küldeni egy kis töltött káposztát?

Adél kezeit csókolja, Dodót öleli

Ady

u.i. Legközelebb, a jövő hét végén megküldöm a fogorvos pénzét s egy kis törlesztést Melikiánnak.
(Diósi Ödönéknek, Érmindszent, 1908. febr. 8.)

"A Villiers sarkán, közel a Rue de Lévishez, Bandika megállítja a konflist. Két nagy köteg szép, friss vörös rózsát vesz a sarki virágárusnál, aztán még két csokor erősen kéklő kék búzavirágot. Ha pénze van, mindég virágot visz Léda asszonynak. Sok virágot, egy nyalábra valót. Laposra nyomva magához szorítja őket, úgy ül vissza mellénk a kocsiba. Belebabrál a búzavirág közé, és megrázza nagy Beethoven-fejét.
- Az érmindszentiek szebbek - mondja jóleső dicsekvéssel -, ha 'ides' pohárba tette, melegebben kéklettek."
Itóka (Bölöni Györgyné): Ady Párizsban. 1977. 48.