Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.83.1.
Megnevezés: íróasztal, amelyet Ady Endre a Debreczen c. lap szerkesztőségben használt
Állapot: ép
Méret: M 100,5 H 113 Sz 72
Leírás: Állvány szerkezetű, egyfiókos asztal, írólapjának ívelését káva követi. Kecsesen barokkizáló, faragott dió lábakon áll, neoreneszánsz hatású lapszerkezetű dió rácsozatból álló, kétoldali, emelt fiókfelépítményeit finom ívű fűrészelt és faragott ívelt alaprajzú polc köti össze. Írólapja bordó filc betétes, fiókhúzói sárgaréz veretesek, késő-biedermeier, 1860 k. A középső fiókban autográf monogramok, illetve aláírások, köztük Ady Endréé kétszer: A.E. 1899.II.1., illetve Ady Endre 1907.VIII.7.
Anyag: politúrozott dió, faragott lábak, politúrozott frízes dió furnér fenyő alapon, fekete politúrozott keményfa, sárgaréz öntvény fiókhúzók, bordó filc borítás, a fiók acél zárszerkezete hiányzik
Származás: György Viktorné, Szathmáry Zoltán unokahúga, 1983
Megjegyzés: Szathmáry Zoltán a Debreczen c. lap szerkesztője volt.

Mi az a szerelem?
Egy erős érzés, melyet a múlt fénye ragyog be, s melyet maga a múlt teremtett.
Valaha láttunk egy édes leányarcot. Akkor még nem tudtuk, hogy az arc festéktől piros.
Valahol találtunk egy szívet, mely a mi bolond poéta lelkünket megérteni látszott. Akkor még nem tudtuk, hogy ez csak tettetés.
Valaha verseket írtunk egy szép leányhoz. Akkor még csak elhitettük magunkkal a szerelmet!...
Azután teltek az évek. A nyomorult emberek hitvány pimaszsága megutáltatta velünk a jelent. Megkoptunk. Megundorodtunk a jelentől, az élettől - magunktól.
És mivel gyávák vagyunk öngyilkosok lenni, más enyhülést keresünk. Belekapaszkodunk a múltba, s érezzük a szerelmet. Elhitetjük magunkkal, hogy az az édes arc az ártatlanság glóriájától ragyogott. Hogy az a dobogó szív megértette a mi lelkünket. Hogy azok a versek, amelyeket akkor írtunk, az igazi szerelem himnuszai voltak.
Így leszünk szerelmesek, ez a szerelem!
Édes, mámorító orgonavirág, légy ezerszer áldva. Elhitetted velem, hogy valaha még én is szerelmes voltam!
(Nyílik az orgona. Debreczen 1899. május 2.)

"- Ez volna a Bandi asztala - mondta Bartha kolléga, mikor el akarta húzgálni a széket mellőle.
- Ne bántsuk - mondtam, mert láttam, hogy az asztal és a szék is telve van különböző rekvizítumokkal. Egy halom kivágott újságon kívül -, melyek közül a kolozsvári Ellenzékből már alig maradt hírmondó darab véresszájú 'politikuma' miatt - voltak elhasznált inggallérok és kézelők, sóskiflidarab és szalámihéj, orvosságosüveg, cipőfénymáz, elszáradt virág, fogkefe, sörösüveg, nyakkendő és fél kesztyű... És sok minden egyéb."
KM. II. 1974. 240. Szathmáry Zoltán: Ady Endre és a "bunda".

"Az úri muri rendszerint a reggeli órákban, gőzfürdőzéssel ért véget. Bámulatos volt a 21 éves Ady Endre szellemi ereje, melyet az éjszakázás sem tört meg soha. Reggel 9 órakor már ott ült szerkesztőségi íróasztala mellett, és ontotta az első kéziratokat a nyomda számára. Sipos Béla csak dél felé jutott olyan állapotba, hogy kéziratokat adjon. Ekkor már Ady Endre riportkörútjáról is visszatért, és folytatta a lapcsinálás munkáját."
KM. II. 1974. 78. Balassa Sándor: Ady Endre debreceni jogász és újságíró korából.

 "Így a Bunda nevezetes helyisége maradt a híres vendéglátóhelynek. Haranghy festőművész képei és Csokonai versei díszítették a falát. A barátok később emléktáblát is illesztettek a tetszetős, magyaros berendezésű szoba falára. Szövege Benyovszky Pál verse (1924):

Harcos vezérünk, Ady Endre,
Lobogj elénk, mint égi fárosz,
Hogy lángragyújtott szent hitünktől
Megtérjen ez a büszke város.

Az Angol Királynő gazdát cserélt. Az emléktábla bekerült a Déri Múzeumba. Ott Ady-szobát is rendeztek be Ady debreceni emlékeinek összegyűjtésére.
Ady csokonaiskodónak nevezi debreceni jogászidejét. Bizony, sokan sajnálták, mikor 1899 decemberében elbúcsúzott, s Váradra ment újságírónak. Sokan vették körül, mikor évek múlva, 1908-ban a Csokonai Kör felolvasóasztalnál újra megjelent."
KM. II. 1974. 40. Dr. Hegyaljai Kiss Géza: Ady Debrecenben.