Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.61.13. 1-2.
Megnevezés: Diósiné Brüll Adél (Léda) hajtincse ékszertartó dobozban Ady Endre tulajdonából
Állapot: kopott
Méret: M 2,5 H 12,2 Sz 6,3   Hajtincs: H 51
Leírás: Szürke ripsszel bevont téglalap alakú dobozka, benne Léda vörösesbarna, fonott hajtincse. Belül fehér selyem bélésen ovális keretben cégjelzés: ötágú korona, alatta felirat: Louis Werner Hof-Juwelier Berlin W. 8 Friedrichstr. 190. (Louis Werner II. Vilmos német császár udvari ékszerésze volt, született Weimarban 1859-ben, meghalt Berlinben 1931-ben), 1900-as évek első évtizede.
Anyag: ripszselyem, papír, selyem, haj
Származás: Brüll Berta, Diósiné Brüll Adél (Léda) húga, 1955

Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szivemben.
Bosszút itt áll az életért,
Aknát itt ás a multnak.
Véres szivemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.
(A könnyek asszonya)

Édes, Drága, Jóm, Egyetlen Adélom,
három-négy hét óta csak Maga van és a Halál. Néha már-már elkészítek tíz gr medinált. De tízszer többször nem tudok aludni, sikoltok, s érzem Magát magam mellett. Ez a nagy vágyakozás kell hogy megmentsen engem. Végiggondolom az életemet, spekulálok a lehetőségeken. Maga és csak Maga az, aki megmaradt, s aki még egyszeri fölötlésével, eszembe jutásával is tíz életnél, milliónál többet ér. Lázas vagyok, ma keltem föl sok nap után, de lázban s
láz nélkül úgy volt lelkemben Maga, mint egyetlen, amit akarok. Megőrülésig kínzott a vágy s a bolond, lehetetlen ima, hogy most, most valamely csodából itt legyen mellettem. A drága teste, a szája, a szeme, mely reám néz, a haja. A Maga utolsó levele, én Mindenem, nagyon
ideges, szórakozott, tessék-lássék levél. Ugye, Maga nem ilyen, mint az a levél? Írok hamarosan.
És halálos, nagy vággyal, kívánással csókolom ezerszer, halálig:
Adyja
(Brüll Adélnak, Érmindszent, 1908. dec.)

"Abban az időben Adél nagyon szép volt, és egészen más, mint a váradi asszonyok. Különben lánykorában is feltűnt. Nem volt akkor sem, máskor sem 'kék' haja, sőt az orrcimpáit sem festette. Kegyetlen szürke szeme sem volt. Nagy kék szeme, amikor haragudott, inkább zöldbe játszott. Mert igaz, ami igaz: tudott haragudni is nagyon."
KM. III. 1987. 132. Brüll Berta: Elmondom, amit tudok.

"Léda asszony igen sokat törődött az öltözködéssel, hatalmas, külön helyiséget betöltő ruhatára volt. Szép barna haját gyakran én segítettem mosni. Bár sokan jártak hozzájuk, a női társaságot általában kerülte. Szinte egyetlen barátnője Kozmutzáné 'Itóka', a későbbi Bölöniné volt, aki minden héten, néha háromszor is megjelent nálunk vacsorán."
KM. III. 1987. 344. Tika Sándor: Visszaemlékezés Ady úrra.