Gyűjtemény: Ady Endre Múzeum, Nagyvárad
Leltári szám: 1983.1-2.
Megnevezés: szalagok a virágkosárról, amelyet Ady Endre kapott A
műhelyben c. darabjának bemutatójakor Nagyvárad közönségétől
Állapot: szakadt, elszíneződött
Méret: 1. H 100 Sz 30
2. H 140 Sz 15
Leírás:
1. Eredetileg piros, erősen elszíneződött selyemszalag "1902. IX. 27." felirattal.
2. Eredetileg kék, erősen kifakult selyemszalag "Nagyvárad
közönsége" felirattal.
Anyag: selyem
Származás: Érmindszentről került a zilahi Wesselényi Kollégiumba a levelesláda emlékeivel 1938-ban, majd a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumba.
Megjegyzés: Ady Endre A műhelyben c. egyfelvonásos darabját 1902. szeptember 27-én mutatták be a Szigligeti Színházban, a tisztelőitől kapott virágkosárról származnak a szalagok.
Itt, a műhelyben, a mi nagy álmaink megimádott temetőjében, írásba is adom Neked, én kedves szerkesztőm és barátom, amit Te tudsz legjobban: nem írtam én színdarabot. Te kiostoroztál engem az apátiámból s én visszatértem Hozzád egy csomó teleírt papiroslappal:
- Olvassátok el!.
És Ti fölvittétek a színpadra. Micsoda? Én azt tartom, hogy tragédia. A magam tragédiája, a magunk tragédiája, talán mindnyájunk tragédiája. Untatni nem fog senkit, mert rövid. Néhány lélek talán meg fogja belőle sejdíteni, hogy a görög tragédiák fátuma fejeink fölött suhog ma is. Sokan talán nevetni fognak a furcsaságon, hogy valaki darabban írja meg, hogy darabot nem ír. Lehűtöm a nevető kedvet egy fenyegetéssel: Írni fogok én darabot is. Lehet, hogy ez csak föllobbanás.
Olyan, mint az én kis tragédiám gyászos hőséé. De majd, ha egyszer csakugyan írok darabot: tied lesz akkor is a felelősség, én édes szerkesztőm és barátom. Te űztél, te ostoroztál ki a redakcióból. Felelj a következményekért. Valami új ifjúságnak lángját érzem. Ezt a lángot - úgy érzem most itt a mi temetőnkben - nem oltja el a temetői szél, sőt még a fütyülés szele sem.
(A műhelyben. Nagyváradi Napló, 1902. szeptember 27.)
"Bent a szerkesztőségben négy festett asztal sötétedik egymás mellett. A szomszéd szobából hallik, hogy a kiadó komisz indulattól pattog. - Ki mit ír? - kérdi Ady. Kutyanyelvek vannak már előtte. Először a Pesti Tudósító anyagát nézi át. Pestről expresszlevélben küldik - ha már megjelent - a déli órákban utcára kerülő Magyar Estilapot az országgyűlési, politikai és más híranyaggal. Ha fontosabb esemény történt, éjszaka telefon érkezett.
A szobában a munkatársak hangtalanul dolgoznak, a füstöt vágni lehet. Serceg a gázlámpa, bántóan kénes sárga a lángja. 'Undorító ez a világítás' - mondja Ady. Az olló csattog, harapdálja a papírt. Dolgozik a ragasztó is, gyűlnek a más lapokból összeollózott hírek. Csak cím kell, meg néhány szavas bevezetés, és a cikk máris mehet a nyomdába. A kéziratkosárka csakhamar tele is van."
KM. II. 1974. 736. Haraszthy Lajos: Adyval Váradon.