Gyűjtemény: Ady Endre Emlékmúzeum, Nagyvárad
Leltári szám: 1957
Megnevezés: Ady Endre íróasztala a Nagyváradi Napló szerkesztőségéből
Állapot: pótolt, javított
Méret: M 79 + keret 14 H 168 Sz 101
Leírás: Középen egy, jobb oldalt három fiókos íróasztal, bal oldalán ajtóval. Írófelületén három oldalon esztergált keret fut végig, az asztallap közepe zöld bársonnyal fedett. Hátoldala kazettás kiképzésű. Pogácsalábakon áll. Vörösbarnára pácolt, 1900 körül, fogantyúi később
pótoltak.
Anyag: fenyőfa, fém, bársony
Származás: Nagyváradi Napló szerkesztősége
Búcsúzom a "Nagyváradi Napló" közönségétől. Nagyváradról rövid idő múlva távozom, s a "Nagyváradi Napló"-nál már mai napon más veszi át a tollamat. A dolgok rendje hozta ezt így, s talán már régebben elmegyek, ha ezt a várost, ezt a közönséget s ezt a lapot olyan igazán nagyon nem szeretem. Most már még a megviselt fizikum s a megegészségesedés vágya is siettetik a válást. Mennem kell tehát. Úgy érzem, az énemnek egy nagy darabja marad itt. Több mint három év óta emlékekben, verejtékezésekben, könnyekben, buzdulásokban, vércsöppekben s mindig szeretetben és hálában adogattam át. Megtart magáénak - ha akar, ha nem - ez a csodálatosan ható, intelligens, modern Nagyvárad. Haza, vágyódva és hálásan fogok gondolni mindig ide. E lappal pedig egy leszek mindenha. Sok-sok hitvallástételben s az ideák szent kultuszában egyesültünk, s maradunk - hiszem - e lelki egységben tovább is.
A lap a régi marad, a világosságnak, haladásnak modern, ízléses és bátor harcosa. Csak egy toll cserélődik ki.
Kérem tartsanak meg engem régi kegyességükben s emlékezésükben. Én újra, meleg, hálás szívvel mondok köszönetet és búcsút.
(Búcsúzom. Nagyváradi Napló 1903. október 13.)
"...Redakciónk, ahonnan sírva, zengve
Világnak indult ifjú Ady Endre,
Rozoga asztal, most ki írja sorsát,
Ki virraszt most melletted régi asztal,
Hogy megterülj csodával és malaszttal,
Dallal, mitől fölzengjen Magyarország!"
Juhász Gyula: Nagyvárad
"Aztán megint jó ideig nem találkoztam Adyval. 1912-ben a Nagyváradi Napló munkatársa lettem, és azt az asztalt kaptam, amelynél egykor Ady is dolgozott. 1914 június havában Ady bejött Váradra, és egyik első útja a Körös utcai Csesztivóházban volt szerkesztőségbe vezetett. Akkor már réges-régen kibékült Fehér Dezsőékkel, és egykori szerkesztőjének hízelgő, dicsőítő levelei után elfelejtette az ajtóbecsapást, amellyel annak idején búcsút vett a szerkesztőségtől.
Hangja mintha javult volna már akkorára, nyilván kezeltette magát.
Amikor megállt íróasztalom előtt, és kezet fogtunk, így szólt hozzám:
- Tudod-e, hogy ez az én íróasztalom volt? Ez az Ady-asztal.
- Tudom - feleltem keserű humorral -, azért kapok kevesebb fizetést.
Az egész szerkesztőség nevetett, Ady is, Emőd Tamás is, Antal Sándor pedig, aki akkor a lapfelelős szerkesztője volt, csak sunyított a szemüvege alól."
KM. II. 1974. 677-678. Ötvös Béla: Ady, az ember.
"Amikor megérkezett hozzánk [Ady Lőrincné] kosarakkal és élelmiszercsomagokkal - mert el nem fogadta volna viszonzás nélkül a vendéglátást -, az út fáradalmai után hamarosan rendbe hozta magát, és ment be a szerkesztőségbe. Ott leült az asztal elé, amely valamikor a fiáé volt - vagy behúzódott szerényen egyik sarokba, hogy ne zavarja a munkát -, és boldog volt, hogy mindenki észrevette, mindenki kezet csókolt neki, mindenki megilletődve nézte: itt ül közöttünk Ady Endre anyja."
Fehér Dezsőné emlékezése. In. Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek.1983. 382.
"Külön fabulája van Ady Napló-beli íróasztalának, amelyen híres cikkeit írta.A hatalmas méretű, barna íróasztal 1945-ben elsőnek Új Élet napilap szerkesztőségébe került, innen a lap megszűnése után pedig a Slova lapterjesztő vállalathoz, a lapvállalat megszűnése után pedig a tartományi postaigazgatósághoz, amely a lapterjesztést átvette. A postaigazgatóság az íróasztalt legutóbb felajánlotta a múzeumnak - pénzt nem kér, csak egy csereasztalt"
A váradi Ady. Magyar Nemzet, 1961. november 12.
"Benkő Olga hivatkozott Diószilágyi Ibolya dr. Kiss Eleknére. Felkerestük.
- Én is dolgoztam Ady íróasztalánál 1923-tól 1944-ig a naplónál, illetve a Nagyváradnál. A híres asztal mindig 'velem jött'. A háború után megjárta az Új Élet, aztán a Fáklya szerkesztőségét, míg végül a posta lapterjesztő osztályára került. Itt ismerte fel Benkő Olga. Az íróasztal múltját igazolta Jákó-Jakobovics Elemér, Ötvös Béla régi újságírók és Horváth Mária is, aki ugyancsak a húszas évektől kísérte."
Iván László: Barangolás Ady Endre nyomában, Váradon. Tolna megyei Népújság, 1977. január 9.