Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.88.3.1-4.
Megnevezés: kancsó formájú díszedénykék Boncza Berta (Csinszka) tulajdonából
Állapot: törött, hiányos
Méret:
R.88.3.1. M 2,8 Sz: 1,5 H 2,6  átm. 1,5/1,2
R.88.3.2. M 2,6 Sz: 1,9 H 3    átm. 1,9/1,4
R.88.3.3. M 1,9 Sz: 1,7 H 2,5  átm. 1,7/1,8
R.88.3.4. M 1,9 Sz: 1,3 H 1,9  átm. 1,3/1,4
Leírás:
R.88.3.1. Kis kancsó formájú dísztárgy. Ajka sima, íves bő nyaka törésvonallal kezdődik, oldalfala egyenes, talpa magas, esztergált. Hátán a nyakról induló, száj fölé emelkedő és az oldalfalra érkező függőleges hurkafül. A füllel átellenben egy az ajak benyomásával készült kis kiöntő. Alapszíne fehér, máz nélküli. Nyakát zöld, piros és sárga festett vonalak, oldalfalát piros és zöld ugyancsak festett levélminta díszíti. A fül illesztéseinél megfigyelhető a készítő ujjlenyomata.
R.88.3.2. Kis köcsögszerű dísztárgy. Pereme kihajló, nyaka íves, hasa magasan domborodó. Oldalán nyakon végigfutó és a hasvonal alá érkező függőleges fül. Belső falát és a fület sárga, külső falát barna máz fedi. A nyakat kettő, a hasat három körbefutó sárga vonal díszíti. Felülete több helyen sérült.
R.88.3.3. Kis kancsó formájú dísztárgy. Ajka sima, teste hengeres. Elején erősen kiálló háromszög alakú kiöntő. A kiöntővel átellenes oldalfalon egy fül indulási és érkezési csonkjai. Alapszíne fehér, kívül-belül világoszöld máz fedi. A szájon a máz több helyütt lepattogzott.
R.88.3.4. Kis kancsó formájú dísztárgy. Ajka sima, oldalfala alul-felül szűkülő, szabálytalan hordó-forma, enyhén megdőlt. Elején kiöntő, a hátsó oldalfalon egy fül indulási és érkezési csonkjai. Alapszíne fehér, kívül-belül világos barnásszürke máz fedi, ami egy nagyobb felületen lepattogzott.
Anyag: kerámia
Származás: Jäger Endréné Váry Zsuzsanna, Boncza Berta (Csinszka) varrónője, 1988

Édes Gyurkáéknak mondd el, hogy ügyeimről azért nem írtam, mert azt hittem, fölmegyek Pestre, s mindent elmondhatok. Lehet is, ha lehet(aug. 23-ig állandó lesz a katonaszállítás), hogy fölszaladok Mindszentről. Addig is mondj el nekik mindent, amit tudsz. Kis, bolondos leányt, kit feleségnek akarok, szigorú, kitagadó Jókai-apát, ezer akadályt, szűzi életem rémes fölkutatásait, névtelen leveleket, fenyegetést, terrort stb. És azt is, hogy alapjában, ha meggondolom, mindez nagyon mulatságos. Az árvaszéknek kellene apai átok ellenére dűlőre vinnie az ügyünket, de most az árvaszék is csak a leendő árvák apáinak elhurcolásával s amazok elárvásításával foglalkozik. Milyen szép terv volt: egy évig Münchenben és Párisban a kis Csa-Csinszkámmal: tizenöt mennykő ütött bele.
S gondolkozzatok rajta Gyurkával: hogyan lehetne a Vöröskeresztet megkárosítanom (s kiktől?) pár garassal, hogy első hónapjainkban az ágyúkat túl ne harsogja a gyomrunk korgása? Ne haragudjon, Kedves, hogy ily irgalmatlan dolgokról írok: fölhatalmazott reá. És
nagyon-nagyon kedveli Magát, drága, bizalmas
Dyssa
(Dénes Zsófiának, Csucsa, 1914. aug. 9.)