Ady Endre tárgyi emlékei

- Vannak-e szép nők? -
Most megint Marcel Prévost rángatta elo a Heléna-kérdést, ezt az ostoba ötletet. A Heléna-kérdés sehogyse Páris szép szeretoje körül forog. Nem tudományos kérdés, nem Homérosz-magyarázat, nem históriai kétség. Még csak nem is Menelaosz halhatatlan szarvainak a kérdése. A Heléna-kérdés röviden az, hogy elcsúnyultak-e az asszonyok vagy sem. Valakinek eszébe jutott, hogy a női szépség nemcsak elváltozott, de el is múlt. Szép Helénák ma már nincsenek, s a Lajosok maitresse-ei s a napóleoni dámák között akadt talán csak egy-két halvány mása Helénának. Ma szép nők nincsenek, csupán olyan nők, akiket kinevezünk szépeknek.
Az bizonyos, hogy nagy festők és szobrászok, akik szerelmileg hamarosan kitombolták magukat, régen elégedetlenkednek. Ők igenis azt állítják, hogy a civilizált nőstény egyszerűen ocsmány. Elpuhult, elaránytalanodott, eléktelenedett, már-már csak váz lett, amely szépíthető. Szépíthető kozmetikával, masszázzsal, kendőzéssel, ruhával, művészi eleganciával. Az öreg Rodin, a nagy szobrász, például minden reményét és hódolatát a vad, egzotikus nők mezítlábjai elé rakja. Arról a Ruth kisasszonyról, aki, ha jól olvastam, mostanában fog Budapesten táncolni, s aki állítólag indiai hölgy, Rodin kijelentette, hogy fölér Amerika és Európa összes asszonyaival.
Hogy a művészek, különösen a fáradtak, misztikusak, nyugtalanok vagy vének miket mondanak, az a többi embernek nem okvetlenül fontos. De a Heléna-kérdést most írók, krónikások kezelik, bogozzák. Meg kell tehát sürgősen állapítani, hogy a Heléna-kérdés - nincs. Mert a nyomtatott betű éppen úgy téveszt, mint a kép vagy a szobor. A milói Vénusz modellje esetleg igen olcsó, elnyűtt nőcske lehetett. S abszolute nem támogatja semmi azt a föltevést, hogy Heléna királyné valami más szépség lehetett, mint például Türk Berta kisasszony.
Ellenben az ötlet kedvéért is szívesen beismerjük, hogy női szépség voltaképpen nincs. Nem is volt, nem is lesz, csak az van, amit mi, férfiak látunk. Nem a nők csúnyultak tehát, hanem a férfiak lettek neuraszténiások, kételkedők, s az ős hímtől annyira eltávolodottak, hogy már nem is a létező nők között válogatnak, hanem a hajdaniak s az elképzeltek között is. Azért egy-egy félóráig örökké lesznek nők, akikről abban a félórában őrjöngve valljuk, hogy Heléna királynő szobaleányuk se lehetett volna.
(Heléna-kérdés. Budapesti Napló 1907. október 25.)

"A látogatási idő mozgalmassága között kiáltva tűnt fel szemembe egy asszonyi alak, nyugat-európai mondaine eleganciájával. Félhosszú tigrisbunda, puha, fehér nemez trottőr-kalap alól kibújó két tömör, Tizian-ragyogású tincs, camea-vágású nemes profil, erős kolorittal: ezt láttam előszörre. Aztán felötlött a rendkívül nobilis formájú, angol cipős és svéd kesztyűs lába-keze, a bal karján pólyásgyerek nagyságú violacsokrot hurcolt, jobb keze platina lorgnettjét fogta, amint rövidlátók módján végigjárt a termen, és az ágyak fejtábláit nézte. Egyszer csak megüti a fülemet egy harangzengésű, csudálatosan mély női hang, mintha Jászai fönséges orgonaszavát bársonyfüggönyök tompa szűrőjén át hallanám. És a csudálatos harangkongás - Atlantis a tengerfenéken - közvetlen közelről duruzsolt a fülembe, s ahogy a babonás zöld szemek az enyémbe sugárzottak, valami nyugtató, boldog trance-ba hullottam: halott istenségem istenasszonya fogja kezemet, Léda eljött hozzám..."
KM. III. 1987. 353. Nil (Dapsy Gizella): Találkozások Lédáékkal.

"A Fő úton fekvő régi Stern házban, ahol a fiatalasszonyé (Léda) az az előreugró épületszárny volt, amely a házzal szembefordulónak balt oldalt emelkedik. Diósynénak ott két egymásba nyíló szobája volt, s a belső szobából külön kijárata a kertbe. Ő maga rendezte be: hálószobájának faragott virágfüzéres, antik bútora volt, a székek, karosszékek bevonása fehér alapon kékcsíkos brokátselyem, az ablakokon fehér, kék beszövésű függöny. Toalettasztalán és fiókos szekrényén ezüst gyertyatartók álltak, mindenfelé pedig velencei üvegvázákban piros rózsák virítottak..."
Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek... 1983. 237.

"Nagyanyám édesanyánkhoz, a Hunyad megyei Algyógyra írt leveleiben gyakran emlékezik meg az Ady családról. Mikor édesanyám gyomorbajban szenvedett, azzal vigasztalja, hogy Ady Lőrinc is szed valami szert a gyomorsavtúltengés ellen, s attól jobban lett. Egy másik levelében szintén arról ír (1911 végén vagy 1912 legelején), hogy Ady Lőrinc is beteg, nagymérvű májbaja van. Megemlíti még e levelében, hogy Léda küldött egy szép téli kalapot Adynénak."
KM. I. 1961. 209-210. Dr. Csighy Sándor: Érmindszenti Ady-emlékek.

"Az Ady Endre Emlékmúzeum nem holt tárgyak gyűjteménye lesz, az élő Adyt érzékelteti. A tárlókban több Ady-, Léda-, Csinszka-relikvia: .... Ady kedvelt cigarettaszelencéje, Csinszka kesztyűje, Léda áttetsző, lila-szürke muszlinfátyla."
Román Kálmán: Irodalmi zarándokhely a Belvárosban. Ország-Világ 1970. január