Magántulajdon: Szilágyi Enikő tulajdonában
Megnevezés: Ady Lőrincné (Ides), Ady Endre édesanyjának ruhája
Állapot: ép
Méret: H 108 VállSz 43
Leírás: Fekete zsorzsettruha négy hóllal, csiszolt apró üveggombokkal. Hátul a nyaknál szarucsattal záródik.
Anyag: zsorzsett, üveg, szaru, pamutcérna
Származás: Kovács Katalin őrizte meg és hagyta örökül unokájára.

Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.

Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomoru fia.
(Anyám és én)

"A hétfői vásárok alkalmával [Nagykárolyban] Ady Lőrinc bácsi szürkeprémes kurta kis ködmönben, magyar csizmásan, Ady néni pedig kopott barnabársony kurta felsőkabátban, fejkendővel, falusias egyszerűséggel öltözködve jelent meg rendszerint... A kis Bandi jobbára igen viseltes ruhában járt. Nagyon ritkán került reá új ruha. Jobb szabású még ritkábban."
Hetey Zoltán: Ady Bandi - Ady Endre. 1942. 49.

"Otthon, a mindszenti 'kúrián', amint nemrég épült házukat nevezte, az életben kint villogtatott és forgatott fegyverét csak édesanyjával,  az 'ides'-sel szemben tette le Bandi. 'Ides': szilágysági kiejtéssel 'az édes', ahogy a parasztgyermekek édesanyjukat hívják s ahogy Bandi gyermekkori megszokással és rátartisággal emlegette...
A tulajdonképpeni családfő az édesanya volt, ha Lőrinc úr vezette is a gazdaságot. A családi élet veszta-lángját ő élesztgette. S míg az apa kurtanemesi vággyal szabja ki a fiúk karrierjét, az anya a fiúk iskoláztatója és ő rakosgatja össze gonddal és ravaszkodásokkal a tandíjakat és kosztadóknak a filléreket... Párisba is jöttek kedves névnapi vagy ünnepi utalványok, amik a csempészkezekre juttatott szűz dohány árából kerültek ki, ami az 'ides' külön titkos jövedelme volt."
Bölöni György: Az igazi Ady. 1947. 191-192.

"Tisztaezüstté szelídült haján, bizony, nem látszott már, hogy egykor 'bizarr kontya' volt. Az arca is, az évekkel, elefántcsonttá vértelenedett. A hangját sohasem hallottam át a szomszédszobába. Egy kis hiúság pedig mindig elömlött az ő ápolt fekete ruháján - és ez is emlékeztetett Bandira."
Dénes Zsófia: Élet helyett órák. 1939. 244.

"- Tízesztendős lehettem - kezdte a magyarázatot -, Érmindszenten laktunk. Egy este elkápráztattak a sövény bokrai között röpködő gyémántlepkék, miniatűr villanykörték. Jaj, ha foghatnék belőlük! Esti sétánkon ékkövet vetnék belőlük édesanyám fekete ruhájára. Lámpa helyett világítanék velük a könyvembe. Nosza, hamar egy gyufásdobozocskát! Jöjjetek, szépséges angyallepkék. A kicsi zárkába gyömöszöltem egy tucatot ... Másnap reggel kinyitom, s abban a pillanatban vége a káprázatnak: ocsmány, csúnya kis férgecskék, puha potrohú, ronda bogarak..."
KM. II. 1974. 758. Drozdy Győző idézi Ady szavait: Váradi találkozás Adyval.