Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.75.19.
Megnevezés: könyvespolc Ady Endre szobájában a Veres Pálné utcai lakásban
Állapot: ép
Méret: M 209,5 Sz 203x30
Leírás: Dió furnérozott bútorlapból készült polc fenyő oszlopszerkezettel, különálló, három részes keretszerkezetű felépítménnyel, összesen tizenöt polcszakasszal. Frontirányból a baloldali szakasz alsó három polchelye nincsen beépítve, 1910 k.
Anyag: feketés-sötétbarna pácolt, politúrral dörzsölt, dió furnérozott bútorlap, fenyő
Származás: Márffy Ödönné, 1975
(Bánatprocesszió 1913 -1917)
Fiatal, magyarországi szerb katonatiszt könyve, aki öt-hat esztendővel ezelőtt nem tudott magyarul. S ez a forró, dadogó és rikoltozó ember mégis csak magyarul írhatta meg a verseit. Valóságos iskolás ábrája ez a könyv a szörnyű harcnak, minden becsületes valló ember harcának a szóért. Igen, a szóért, aki helyet tud állani érettünk s azért, amit véres pontossággal akarunk másokkal is tudatni. Lepedát Milivojnak kettős kínszenvedését lehetetlen meghatottság nélkül nézni, mert érzik valahogyan belőle az igazság. És mert olyan forró, olyan dadogó és rikoltozó, és olyan tökéletlen még az ő igazságában.
"...És elmész. Kiszakítod ezüst kövét a mesének,
S a kapun át mákonyos, nehéz szeleken
Tántorogsz te ismét, részeg, hazug életem"...
Élet-ékszereket dalol, s "ez ékszer, mely az én tavamba hullt: jeges könnyekből metszett mély tükör, s rezgő ezüstje: a bánat".
Így énekel Lepedát Milivoj, így és hasonlóan, de sohase érdektelenül, s meg kellett írnom róla ezt a pár sort. Különös, érdekes verseskönyv ez, mely különben Nagyváradon jelent meg, s talán igazi indulást jelent.
(Lepedát Milivoj versei. Nyugat 1918. február 16.)
"Külön örömem, hogy Bandi szobája a legkomolyabb. Az ágy szeretnivalóan szép, férfias egyszerűsége mellett. Az íróasztal mintha kevésbé kapott volna hangsúlyt ebben a szobában. Mi több, a könyvespolc a nem-terjedelmes könyvgyűjteménnyel szintén nem: Ady sohasem gyűjtött semmit."
Dénes Zsófia: Élet helyett órák. 1939. 251.
"Egy másik nagyon kedves emlék is eszembe jut. Akkor már Ady nagyon beteges volt és nagyon sokat feküdt. Csinszkának volt már a férje. Egyszer fölmentem hozzá. Aznap jelent meg egy kötete Balázs Bélának és ez volt a kezemben. Bemegyek a szobába, ahol Ady feküdt és azt mondom neki: 'Most jelent meg Balázs Béla új kötete, nagyon szép versek vannak benne.' És bár tudtam, hogy ő nem nagyon rajong más költőkért, mégis elővettem a kötetet és felolvastam belőle egy nagyon szép Anangarága verset. Ő hallgatja. 'Nem rossz, de menjen be a szomszéd szobába és hozza ki az én kötetemet. Ott van a kis polcon.' Bementem, kihoztam a Szeretném, ha szeretnének kötetét és felolvastam belőle kérése szerint a Hiába hideg a Hold c. verset. Természetesen ez még szebb volt. Akkor elégedetten mondta: ez vers, ez vers. Ennek az emléknek az a különössége, hogy majdnem szóról szóra megismétlődött József Attilával."
Lesznai Anna emlékezése. Emlékezések. 1967. 5.