Gyűjtemény: Petőfi Irodalmi Múzeum
Leltári szám: R.61.4.
Megnevezés: lábzsámoly Diósiné Brüll Adél (Léda) párizsi lakásából
Állapot: ép
Méret: M 14 Sz 15,5 H 28
Leírás: Népies stílusú, lapszerkezetű zsámoly, amelynek oldalélei és alja fűrészelten íveltek. Tetőlapja széles fugával két hosszanti elemből egyesített, melyek gyertyánszöggel kapcsolódnak az oldallapokhoz, akárcsak az alsó összekötő léc, 1890 k.
Anyag: politúrozott, dióval pácolt dió, gyertyán
Származás: Brüll Berta, Diósiné Brüll Adél (Léda) húga, 1955

A napi politika zsámolyszékéről csak egy kicsit keljünk magasabbra, mindjárt látjuk, hogy a reakció nemcsak vérvádat, butaságot termett, s nem csak mandátumokat koboz el, de csinál korszakokat, mikor a siker még kivételesen sem szegődik kiválóságokhoz.
(A hétről. Nagyváradi Napló 1901. október 6.)

Itt Párisban alig volt tél. Kétszer esett egy kevés hó s mindjárt elolvadt. Uj lakásom egy kényelmes szállodában van, nagyon szép szoba.
Diósyék nagyon hálásak a küldeményért. És pompás is volt a töltött káposzta. Majdnem betegre ettem magam. Diósyék akarnak édes anyámnak egy szép réz-edény készletet küldeni viszonzásul és az elküldött edények fejében. Én meg szépen kérem édes anyámat, tessék még egy fazék káposztát küldeni a szalonnával.
(Ady Lőrincnének, Párizs, 1907. jan. 10. után)

"Látom Adyt a díványon fekve, az érkezett újságokat maga alá gyűrve, nehogy valaki elvegye őket. Látom Adélt, mint jó háziasszonyt, amint serénykedik, hogy minél kellemesebb otthont teremtsen nekünk, és minél ízletesebb koszttal lásson el bennünket. Látom Adyt a konyhában puliszkát kavarva, mert mint állítja, csak ő tudja simára, jól megcsinálni."
KM. III. 1987. 140. Brüll Berta: Elmondom, amit tudok.


"Egyszer egy lakó öngyilkos lett a rue de Lévis-i házban. Felakasztotta magát a szerencsétlen. Összefutottak a lakók, Lédáékhoz is eljutott az öngyilkosság híre. És alighogy Léda túl volt kellemetlen érzésén annak, hogy a házban, valahol vele egy fedél alatt, eldobta magától az életet valaki - asszony volt ő is, kíváncsi és babonás -, kérlelni kezdte Adyt, hogy az akasztott ember köteléből szerezzen neki egy darabot. Ady húzódozott, félt, nem vállalkozott. Ekkor toppant be segítőnek Fischer. Adyval átmentek együtt az akasztott ember szállására és hoztak Lédának a varázserejű kötélből. Léda a szerencsét hozó talizmánt eltette és éveken át babonásan őrizte."
Bölöni György: Az igazi Ady. 1947. 125.


"Párizsban Ady úr egészen úgy élt, mint Budapesten: későn kelt fel, délelőtt ő maga sétált el a városba a magyar újságokért. Hazaérve mindig virágot is hozott magával. Különösen a nizzai mimózát szerette, a lakásban minden váza telve volt virággal...
...Úgy kényeztettük mindnyájan Ady urat, mint egy nagyon szeretett gyermeket. Például mindig azt főztük, amit ő kedvelt, és mivel ő nagyon szerette a magyar ételeket, a konyha nálunk félig francia, félig magyar volt. Kedvenc étele volt a tengeri csigából főzött leves, a főtt borjúfej egészben tálalva, szalvétába belegöngyölve, hogy ki ne hűljön, hozzá pedig ecetes tormát evett. De mindennél jobban szerette a borjú pörköltöt és a jó magyaros, rakott palacsintát.
KM. III. 1987. 341-343. Tika Sándor: Visszaemlékezés Ady úrra.