Gyűjtemény: Szatmár Megyei Múzeum, Szatmárnémeti
Leltári szám nélkül
Megnevezés: gyógyszeres doboz Ady Endre sírjáról való földdel
Állapot: kopott, sérült
Méret: M 4 H 7,5 Sz 7,5
Leírás: Kerek alakú testen domborított minta fut körbe. Felirat Ady Lajos kézírásával a fedélen: "Egy kis föld a Bandink sírjáról, 1922. V. 4." Ugyancsak a fedélen cégjelzés: Mihalovits Jenő gyógyszertára, Debrecen.
Anyag: papír, föld
Származás: Ady Lajosné/Kovács Katalin/Papp Aurél, 1954-1957
(Románia Országos Levéltára Szatmár Megyei Igazgatóság. Aurel Popp személyi fondja, 31. sz., 47. cs.)
Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Szunnyadt lelkem ezer évet.
Paraszt zsályaként aludt el
S bús krizantém-fürttel ébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.
Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Várt volna még ezer évet,
Míg Idő jön a csodákra.
Óh, jaj nekem, hogy fölébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.
(Hepehupás, vén Szilágyban)
"VÉGRENDELET
Özv. Ady Lőrincné sz. Pásztor Mária érmindszenti (Metent) lakosnő - életem elháríthatatlan végére gondolással - egy hosszú életen át a Gondviseléstől nyert segítségekért ki nem fogyó hálával, halálom esetére a következő írásbeli végrendeletet teszem:
Hálával gondolok mindenekfölött a Gondviselésre, amelyik életem folyamán gyerekeimben nekem annyi igaz boldogságot nyújtott, és szeretetükben annyi értékkel ajándékozott meg.
Hálával gondolok az azóta szertefoszlott boldogságra, amit önfeledt gyermekkoruk, rajongó ifjúságuk és alkotó férfikoruk annyi kicsiny és nagy dologban s annyiszor nyújtott felém - és hálával még a tövisekre is, amikkel az élet ezeket az örömöket olyan hamar megsokallta, megsebezte, boldogságom fáját oly hamar megszedte, és hálával még az omló könnyeimre is, amikkel a keserű megpróbáltatásokat kellett kísérnem.
Most mégis, amikor itt számot vetek a múlt kevés örömével és sok fájdalmával, annyi megpróbáltatásával, lelkem előtt egyre jobban kiformálódó kötelességgé válik, hogy életem fogytán a megmaradó vagyonkám a messze jövőben is elmúlhatatlanul néhai szeretett gyermekem, Ady Endre emlékét szolgálja, és hogy egymást váltó nemzedékek kezén, ez a kis vagyon is, a maga minden jelentőségével szolgálja, képviselje, és a maga kis erejével is árassza azt a szeretetet, örök ragaszkodást, fölötte virrasztó hálát, amivel Ady Endre néhai szeretett gyerekem az ő ősi iskolája, a zilahi ref. Wesselényi Kollégium iránt mindenkor viselkedett.
Lelkemnek ezt a vágyát kívánom rendelkezésszerűen megvalósítani tehát azzal, hogy halálom esetére a tulajdonomat képező Érmindszent (Metent) községben fekvő ún. Peley-féle telken épült, Ady-emléktáblával megjelölt házingatlanomat, a hozzá tartozó belsőségterülettel együtt - mint Ady Endre néhai szeretett fiam emlékét szolgáló alapítványt - a zilahi ref. Wesselényi Kollégiumra hagyományozom, azzal a kikötéssel, hogy ennek az ingatlannak a fenntartási költségein kívül előálló mindenkori jövedelme a kollégium szegény tanulóinak segélyezésére szolgáljon, és annak úgy a kezelése, mint hasznosítása, valamint az abból eredő segélyezés kérdései fölött mindenkor a zilahi ref. kollégium elöljárósága határozzon. Ha pedig - amitől a teremtő Isten óvjon - e kollégium fennállása, intézményének áldásos működése a jövőben bármikor s bárminő indokból megszűnnék, e hagyományom egész állaga fölött - ugyanazon cél meghatározásával - a rendelkezési jog illesse az erdélyi ref. egyházkerületet, amely ezt a jogát fölötte az Igazgatótanács útján gyakorolhassa.
E végakaratomat legfőbbképpen sugalmazó lelki indokom az, hogy e családi házam a messze jövőben se kerüljön soha olyan rendelkezés alá, ami szeretett néhai fiam, Ady Endre emlékének kegyeletes szolgálatával bárminő ellentétbe kerülne. Ez az alapítványom maradjon örökké ebben az állagban. Hasznából időnként renováltassék, de maradjon el nem idegeníthető tulajdona a hagyományos zilahi ref. Wesselényi Kollégiumnak.
Éppúgy néhai szeretett gyermekem, Ady Endre emlékének és emléke iránt való kegyeletnek bocsátom át az érmindszenti lakóházamban levő úgynevezett "Ady Endre szobának" összes tulajdonomat képező ingóit, könyveit és a reá vonatkozó iratokat, amelyeket halálom esetére nyomban és minden megterhelés nélkül, e cél szolgálatára, szintén a zilahi ref. Wesselényi Kollégiumnak hagyományozok, és azokat ez intézetnek átadni rendelem.
Kifejezem itt is azt a kívánságomat, hogy néhai szeretett gyermekem, Ady Endre szülőházát - amely előtt szobra is áll - és amelyet időközben - irányomban teljesített hűséges szolgálataiért Kovács Katalin érmindszenti lakosnak adtam át, a zilahi ref. Wesselényi Kollégium elöljárósága igyekezzék a tulajdonostól illő forgalmi árban megszerezni, és azt a fentebbi alapítványi vagyonhoz csatolni. Viszont Kovács Katalint a hozzám és irányomban a múltban tanúsított hűségére emlékeztetéssel, erkölcsileg kötelezem és kérem is arra, hogy ennek a szándékomnak a megvalósítását minden igyekezetével elősegítse és szolgálja.
A fennebbi s a zilahi ref. Wesselényi Kollégium javára és az ingatlan vagyonra vonatkozólag tett végrendeleti intézkedésemet viszont azzal a korlátozással teszem, hogy azon ingatlan minden jövedelem a fenntartási költségek levonásával mindaddig, míg szeretett gyermekem, Ady Lajos és felesége, Kaizler Anna életben vannak, a hagyományos kollégium részéről az ő javukra engedtessék át.
Minden egyéb, bárhol található összes bárminő vagyonrészem, ingóim, követeléseim és jogosultságokból eredő értékeim általános örököséül szeretett fiamat, Ady Lajos nyug. tankerületi főigazgató, budapesti lakost rendelem, és velem örökké együttérző, ragaszkodó, Végrendeletem végrehajtójául Dr. Gazda Endre zilahi ügyvéd urat kérem föl, s e végrendeletemet is az ő őrizetében hagyom.
Legyen Istennek áldása szeretteimen és végrendeleti elhatározásomon.
Zalau-Zilah, 1937. szeptember hó 9-én.
Özv. Ady Lőrincné mp."
KM. I. 1961. 261-264. Szilágyság 1938. január 28.